Rendkívüli villámlátogatást tettem Egerbe a hírre, hogy 2018 májusában bezár a visszhangosan népszerű Zöld Pecsét kocsma és szubkulturális művészeti központ (jelen helyén és formájában biztosan). Látni akartam még életében. A helyszínen értesültem még egy – 41 éves múltú – városikonnak, a Putyi kocsmájának a napokban fenyegető búcsújáról is. Szintén betértem. Miért zárnak be? Van még esély a maradásukra? És milyennek láttam ezeket a helyeket mostani végnapjaikban?
Eredetileg októberben készültem Egerbe, de már régóta gyűjtöm az ajánlásokat. A Zöld Pecsét messze a legtöbbet ajánlott egri kocsma volt, és nem csak említés volt az, amivel útra küldtek hívei, hanem hipnózis. Városlakók vagy városból elszármazottak is szuggesztíven sulykolták belém, hogy menjek, sőt még egy hétvégi városlátogató cimborám is külön kiemelte egri élményei közül a Zöld Pecsét világát. Elmentem hát ismeretlenül elköszönni egy kocsmától, ami négy év alatt is képes volt élő legendasorba lépni.
Mivel először jártam Egerben, a város kocsmaéletéről inkább csak másodkézből voltak információim, de az a színtéren is igazolódott, hogy a Zöld Pecsét fontos pontja volt a város közösségi és kulturális életének. A kutatásomhoz hirtelen segítséget kaptam a Kupak egri bloggerétől (Facebook oldal: ITT, weboldal: ITT), aki velem tartott. Rögtön találkozásunknál megemlítette, hogy elvinne még egy kocsmába, aminek napjai szintén meg vannak számlálva: ez Putyi kocsmája, ami arról híres, hogy Putyi, ha teheti, mindig ott el előtte. Putyi a kocsmáros. Először hozzá indultunk.
Putyi kocsmája
(1194. állomás, 4. egri állomás)
Putyi kocsmája a város nagy parkja, az Érsekkert és a történelmi belváros között helyezkedik el, a Szarvas téren, a Makovecz Imre tervezte látványos uszodaépülettől egy hosszú lépésre.
Az eső épp eleredt. Félő volt, hogy Putyi így nem ül majd előtte. Nem is ült kinn, benn ült, de ott is pont úgy, ahogy csak kocsma előtt képzelsz el egy idősebb urat ülni: egy kis széken, a pult előtt, arccal az utca felé fordulva.
Örömmel és alázattal fogadott bennünket, amikor elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk. Sokat mesélt, de éreztem, hogy tudna akár többször ennyit is. Maga a hely is elég beszédes volt, régebbi idők lenyomata, de takaros, megkímélt: világos lambéria, narancssárga ajtók és plafon, márványpult szürke téglás talpazattal. Sugárzott belőle a szükséges plusz:
Néhány dekoráció lóg csak a falon, néhány ereklye lapul itt-ott. A színes és fekete-fehér keretes fotók a kocsma dicső napjairól nem meglepő módon kinn játszódnak, a kocsma előtt, Putyi köré gyűlt vendégkörrel, a csinos, nyári ruhás szőke lánytól kezdve láthatóan színes társulatot rajzolódik ki. Az én kedvencem az “Kiskocsma” feliratú fadombormű volt, amit az egyik vendég hozott hódolata és elhivatottsága jeléül “ha elfogadja…” jeligére. Sőt Putyi kocsmáját még meg is festették. Kutnyák Géza, egri festőművész, régi törzsvendég alkotása kinn lóg a falon.
Még én sem tudom, hogy nyúljak egy ilyen kocsmához hirtelen, idő szűkében. Nem lehet egyszerűsített párhuzamokkal vagy feltételezéssel igazán megismerni egy kocsmát, csak akkor, ha részt veszel az életében. Itt is csak benyomásokat éltem át és hallgattam a történeteket. Nagyjából 80 éve van vendéglátás helyiségben. Putyi 41 éve vesz részt benne. Üzletvezető-helyettesként kezdte, majd átvette az üzemeltetést, végül megvette az épületet. Egykor állítólag Kékszőlő kisvendéglő volt itt, majd ebből lett Putyi vendéglője, abból meg Putyi kocsmája. Az utóbbi váltás érdekes. A HAACP rendszer bevezetésekor Putyi kért és kapott is egy hónap haladékot, hogy eldönthesse, hogy megéri-e neki az új követelmények szerint kisvendéglőként továbbüzemelni, és addig szüneteltette az ételszolgáltatást, de az egy hónap alatt belekötött a fogyasztóvédelem, mondván, hogy a közönség számára félrevezető kinn tartani a kisvendéglő feliratot. Erre Putyi úgy reagált, hogy “tudja mit, akkor kocsma lesz.” Ki is írták gyorsan. A Putyi név pedig a tetőre is ki van rakva cserepekből.
Aztán azóta is kocsma, e sorok születéséig. – Elvileg nyolc napunk van hátra – mondta Putyi ott jártamkor, de információzárlat volt épp, semmiben sem lehettek biztosak. Úgy tájékoztatott, hogy a hirtelen halál háttere az, hogy az uszoda terjeszkedése miatt kisajátítják az épületegyüttest, őt kivásárolják.
Úgy zajlott ez a nap is, mintha nem is menne a visszaszámlálás. Putyi ráénekelt a Dankó rádió műsorára, és “lekisöregezte” 74 évesen a 83 éves betérőt. „Ne szarakodjál!” szöveggel adta vissza vendégének a borravalót és meg sem mozdult a rendelésre: – Kiveszed a hűtőből? Ott a bontó a csapolón! Majd mikor már rég elfelejtettem a pulton hagyott pénzt, egyszer csak kopogtatott a vállamon a visszajáróval. Csak csapolt sör nem volt már az utolsó napokra.
Putyi nem folytatja máshol, felhasználja a kilépőjét. Utódjelölt sincs, akinek örökül hagyná, hogy máshol vigye tovább ezt a szellemiséget. Egyedül azzal fog élni, ha esetleg nyer még pár napot. – Mi lesz akkor – kérdeztem. – Akkor újra lesz csapolt sör – jött a válasz.
2018.05.03. FRISSÍTÉS: a hét végéig még valószínű nyitva lesz Putyi kocsmája, de a jövőkép változatlan, csak a végítélet napja tolódott ki bizonytalan pár nappal.
2018. októberi FRISSÍTÉS: Putyi novemberig még kinyit.
Zöld Pecsét
A Zöld Pecsét a belváros peremén található. Az épület színes foltként rögtön kitűnik a környezetéből, de pozitívan, kreatívan. A török-magyar (többek között Egri csillagok) tematikájú graffitik látványosságukon túl a helyszellemet is erősítik.
Önkéntes besorolása kávézó és borbár, de már a külső falán árulkodik a “kézműves sörökről” is, azt pedig kiemeli, hogy boraik egriek, mindezt angolul is.
Belső világa egy ingergazdag, tágas környezet. Átlépve a küszöböt a tekinteted rögtön önálló vándorútra kel és mint egy kíváncsi macska saroktól sarokig bevizsgálja a teret: sokféle szín, sokféle anyag, hívogató, otthonos közeg. Keveredve láthatod benne a 90-es évek robusztus vendéglátóhelyeinek és egy művészkávézónak hangulatát.
Némely pontján egy visszafogottabb romkocsmát, másikon egy külvárosi koncerthelyszínt idéz. A vadásztrófeákkal való jópofizás volt nekem egyedül visszatetsző a megjelenésben, de az “csak” két sarkot érint a sokból.
A központi téren kívül van még egy csodahangulatos udvar (családi ház grillsarkára emlékeztet) farakással és könyvespolccal, és egy külön kis sufniépületben egy koncertterem is, ahova egy életnagyságú angol telefonfülke-makettet érintve lehet belépni.
Így együtt kijön egy nagyobb közösségi komplexum, aminek túl a szemrevételezhető elemein leginkább a jól érzékelhető szellemisége dominál. Gazdája, András kényelmes fesztelenséggel mozog a falai között, látszik, hogy mennyire otthon van ott.
Csak a vendégekre figyel sasszemmel. Négy éve kezdték megalkotni a mai Zöld Pecsét jelenséget, előtte fél évig boltként és kávézóként üzemeltek. Az épületnek már volt múltja a vendéglátással, volt pl. Király söröző és Extreme Söröző.
Legújabb, most leköszönő formájában egy összművészet-pártoló centrum is lett egyúttal, és rövid idő alatt felépítette saját kultuszát. Mára már megvásárolható Zöld Pecsétes pólók is lógtak a falon. – Régen minden családnak és vállalkozásnak volt egy saját pecsétje – jött a válasz a legkínálkozóbb kérdésre a néveredetről.
Azt gondolom, hogy hiába látogattam meg a Zöld Pecsétet egy hétfői késő délután, magyar népmesésen jártam is ott meg és nem is. Megnézhettem ugyan a helyszínt, de nem tapasztalhattam meg a lényegét, hogy milyen volt, amikor összesereglett a banda és élték a jelent. Néhány vendég csöpögött csak rajtunk kívül ezekben az órákban. Egy lány épp a 37. születésnapján nyilatkozott lemondóan: – nem lesz hova menni a magunk fajtának Egerben. Az egykori, népszerű „Más” bezárása után erre tekintett olyan utódként, ahol megfért egymással a drum’n’bass, a rock és a DJ set, ahol voltak kiállítások, és ahol az állandó díszletben is jelen voltak a helyi művészek (pl: favaragvány, falfestmény). 100 buli és 30 kiállítás zajlott le itt az elmúlt években.
Az italban ugyanígy törekedtek élményt nyújtani, széles választékban voltak jelen a Fóti Kézműves Sörfőzde és a Big Foot Sörfőzde kisüzemi sörei, az utóbbiak csapon is. Borok kapcsán is kevésbé elterjedt, minőségi borászatokkal dolgoznak.
Természetesen nem a népszerűség hiánya okán érte utol a végzete ezt a sokoldalú vendéglátót, nem is András unt rá a szenvedélyes pohármosogatásra. Abszolút prózai, technikai oka van a búcsúzásnak, aminek következtében ezen a helyen, ezekkel a feltételekkel nem tud tovább üzemelni. Mindenesetre nagy kár, hogy meg lett pecsételve a Zöld Pecsét sorsa, de mivel itt egyáltalán nincs elvetve a folytatás, még az is lehet, hogy az utód meg is haladja az elődöt. András régóta bővíteni szeretne, és klubhelyiséget is üzemeltetni. Bár nagyon szorítok egy ilyen jövőért, mégis sajnálom ezt a most megismert formát, mert így ahogy volt, egy kerek egész, egy végtelenül szimpatikus közösségi élettér volt. Rövid idő alatt úgy láttam, hogy van erre igény, sőt éhség Egerben, így egyszerűen kell, hogy továbbgöngyölődjön ez a történet. Az utolsó buli május 19-én lesz. Aki meg akarja látogatni, addig tegye meg! Az esetleges fejleményekről a Zöld Pecsét Facebook oldalán biztosan beszámolnak majd és ahogy tudok én is hírt adok róla. Becses egriek, ha pedig van ötletetek, hogy hol épüljön ki a folytatás, akkor szerintem írjatok a Zöld Pecsétnek!
2018. novemberi FRISSÍTÉS: Az új Zöld Pecsét kialakítása már a vége felé közeleg. Egerben, a Sándor Imre utcában, a Korzó Hamburgeres helyén lesz megtalálható novemberi nyitást kötvetően. Egy igazi kultúrhely van (újjá)születőben. A Facebook oldalukat idézem: “Minden nap várunk mindenkit 11-től. Minden szerdán egyetemi bulival, csütörtökön különböző programokkal (kiállítás megnyitó, filmklub, közösségi programok stb.), pénteken koncertekkel vagy bulival, szombaton pedig pecsét bulival készülünk, rendszeresen.”
Én pedig októberre tervezem az alaposabb, átfogóbb egri kocsmafelfedezéseket. Két bajtársat már találtam hozzá, Kupakon kívül Sarusi Ádám lesz még szakértői támogatóm, aki egykor másodmagával végigjárta Eger akkor fellelhető összes kocsmáját, majd a látogatásokból a következő térképet készítették: http://www.egrinapok.hu/kocsmatura/ Elhivatott, tudatos kocsmakedvelőt ismertem meg személyében a Zöld Pecsétben, olyat, aki igazán érzi a kocsmai spirituszt a feles poháron kívül is. Köszönöm az idegenvezetést és a közös élményt srácok. Várom a folytatást!
2018. novemberi FRISSÍTÉS: Bár 2018 nyarán volt még egy fél napos futó látogatásom Egerbe, ahol továbbismerkedtem a várossal és kocsmáival, az októberre tervezett nagy látogatás odébb csúszott, mert helyette csatlakoztam egy barátok által szervezett négy napos (sör)túrához, aminek személyes nosztalgikus jelentősége is volt, és ahol alkalmazkodnom kellett. A szándék azonban töretlen, és igyekszem mielőbb pótolni az egri elmaradást.
Térképen a Zöld Pecsét és a Putyi kocsmája is:
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsmaélet és kocsmakultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra.
Egyéb kocsmabúcsúkról szóló írások a Kocsmaturistán:
Egy kertvárosi kocsma búcsúja – Piros Hetes Söröző, Borozó – Budapest, 14. kerület