Egyetlen (jól) kocsmás kocsmája lenne a Budai Várnegyednek? Többet én sem találtam. Ám az az egy annál jobban megérdemli a saját élményt. Az italok mellett egyszerűbb egytál ételeket tetten is értem itt a múltban. SZEMÉLYES TÖRTÉNETEM A “GÖSSER VITÉZZEL”: Még küldetésem hajnalán kaptam egy levelet pont ezzel az aposztrofálással, hogy ismerem-e a Budai Vár egyetlen … Olvass tovább
Nagyon örültem Andi gyöngyösi meghívásának, mert egyszer egy villámlátogatás alkalmával már megdöbbentően pozitívan hatott rám ez a mátrai 30.000–es népességű kisváros, ami meghazudtolni látszik saját méreteit. Még 2010 környékén, egy hétköznap derekán színes, élettel teli utcákat mutatott fel, miközben átautóztunk rajta és éppen csak megálltunk. Kíváncsi voltam, hogy változtatnak majd ezen a gyöngyösi kocsmák 2017-ben. Jó hír: … Olvass tovább
Százhalombatta azért is fontos állomás a blogisztikus önéletrajzomban, mert onnét kaptam az első vidéki meghívást akkor még idegen követőtől, Pétertől. Ő ott él és figyelmembe ajánlotta a kedvenc helyét, az eleve rokonszenvesen kreatív nevű E-Battát. Emlékszem, a tavaly augusztusi első KRAFT Sörfesztivál idején, a Főzdepark területén talált meg a meghívása. Még ropogósan friss volt a weboldal, és boldog lettem, hogy ekkor … Olvass tovább
Hogy találkozhatsz a Budapest éjszakában a város legidősebb ifjúsági kórusával? Hogy hallhatsz angol énekest egyetlen magyar szóra, a petrezselyemre épített angol dalt énekelni a sarokból, csak úgy véletlenül? Hogy tudod meg a plafonról lelógó vibrátor döbbenetes városi legendáját? Hogy kerülsz hajnali kettőkör egy szinte üres hat sávos útnak az utcán zongorázó és éneklő orosz turistacsoportba? … Olvass tovább
– Hiszen az egy kocsma! – ebben a visszatérő mondatban ismertem meg ezt a szót, gyerekkoromban, az édesanyámtól, megvetéssel a szemében és elhatárolódással a hangjában. Ez lett hát a kiinduló jelentésárnyalat. Ez a frázis Zalaegerszegen azokra a helyekre vonatkozott, amiket ma leginkább késdobálóknak hívnánk. Az első kocsma, amire emlékszem már rég nincs meg. A vasútállomás … Olvass tovább
Hogy mit jelent, hogy jóval inkább a kocsmákról írok és nem az alkoholról? Ezt Márai már megfogalmazta a kávézókról. Íme: “A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt, hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni.” – Ezt nem kortyolom szájba. Annak idéztem, aki elsőre érzi és … Olvass tovább
Hiszem szentül és szentségtelenül, hogy ahogy a férfi és a nő között, úgy a vendég és a kocsma között is van kémia. A legtöbb megkérdezett használta a “hangulat” szót, amikor arra került a sor, hogy miért is szeretnek kocsmába járni és mi alapján szeretik a kedvenc kocsmájukat. Mindenki más hangulatra fogékony. Nekem sok hangulatra kell … Olvass tovább
80 kocsma felett jártam már a túrámon, amikor azon gondolkodtam, hogy jól ismerem a szempontokat, amiktől valakinek jó lehet egy kocsma, sőt azokat is, amitől a többségnek lehet jó. Ekkor újra átfutott az agyamon, hogy talán mégis csak kellene csillagozni, átlagolni és sorrendezni. Talán profibb lenne, mint szubjektíven csak beleérezni, hogy mi a jó, melyik … Olvass tovább
A Maxi bar–tól vett búcsú után egy nappal újra Magyarországon voltam. Hévízen át utaztam volna Zalaegerszegre busszal, de lekéstem a csatlakozást. Egy órát nyertem itt. Körülnéztem hát, hogy fejlődött a Budapest után a második legtöbb kereskedelmi vendégéjszakát számláló magyar város. Takaros lett, a szó modern értelmében, jól is, rosszul is. Az első szuper-termálturistás kávézó teraszán … Olvass tovább
Sokan kérdezik tőlem, hogyan jött az ötlet, hogy kocsmatúra blogot írjak. Nem adna teljes választ csupán egyetlen mozzanat, hiszen annyi minden mutatott efelé. Az életem sok tényezője haladt a maga útján, majd egy pontban összeszaladtak, ahol a folyamat megalkotta a formát és hozzá az igent a fejemben. Folyamat volt, nem pillanat, de mint mindig, itt … Olvass tovább