Kocsmáztok, ha utaztok? Én azt tapasztalom, hogy IGEN! Szinte mindenki lelkesen meséli nekem, amikor visszajött egy városfelfedezésből, hogy milyen jó kocsmát talált ott az egyik éjjel. Rendszeresen kapok kocsmai „képeslapokat” üzenetben úton lévőktől. Vannak, akik gondos kutatómunkával előre térképre szúrják, hogy a következő meglátogatandó városban, hova mennek majd este kocsmázni. Életem valaha átélt legnépesebb egész termes … Olvass tovább
Hogy találkozhatsz a Budapest éjszakában a város legidősebb ifjúsági kórusával? Hogy hallhatsz angol énekest egyetlen magyar szóra, a petrezselyemre épített angol dalt énekelni a sarokból, csak úgy véletlenül? Hogy tudod meg a plafonról lelógó vibrátor döbbenetes városi legendáját? Hogy kerülsz hajnali kettőkör egy szinte üres hat sávos útnak az utcán zongorázó és éneklő orosz turistacsoportba? … Olvass tovább
A kocsma szó eredetét nem nehéz megtalálni. Viszont a krcma, szláv szó pontos eredetét, ami a kocsma szó nagyszülője, azt nagy kihívás megtalálni. Csak nagyszülője a kocsmának, mert a szülői szint a korcsma. A szlávból a magyarok úgy vették át az azonos jelentésű szót, hogy először a mássalhangzótorlódást feloldották egy “o” betű segítségével, majd egy … Olvass tovább
– Hiszen az egy kocsma! – ebben a visszatérő mondatban ismertem meg ezt a szót, gyerekkoromban, az édesanyámtól, megvetéssel a szemében és elhatárolódással a hangjában. Ez lett hát a kiinduló jelentésárnyalat. Ez a frázis Zalaegerszegen azokra a helyekre vonatkozott, amiket ma leginkább késdobálóknak hívnánk. Az első kocsma, amire emlékszem már rég nincs meg. A vasútállomás … Olvass tovább
Hogy mit jelent, hogy jóval inkább a kocsmákról írok és nem az alkoholról? Ezt Márai már megfogalmazta a kávézókról. Íme: “A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt, hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni.” – Ezt nem kortyolom szájba. Annak idéztem, aki elsőre érzi és … Olvass tovább
Hiszem szentül és szentségtelenül, hogy ahogy a férfi és a nő között, úgy a vendég és a kocsma között is van kémia. A legtöbb megkérdezett használta a “hangulat” szót, amikor arra került a sor, hogy miért is szeretnek kocsmába járni és mi alapján szeretik a kedvenc kocsmájukat. Mindenki más hangulatra fogékony. Nekem sok hangulatra kell … Olvass tovább
80 kocsma felett jártam már a túrámon, amikor azon gondolkodtam, hogy jól ismerem a szempontokat, amiktől valakinek jó lehet egy kocsma, sőt azokat is, amitől a többségnek lehet jó. Ekkor újra átfutott az agyamon, hogy talán mégis csak kellene csillagozni, átlagolni és sorrendezni. Talán profibb lenne, mint szubjektíven csak beleérezni, hogy mi a jó, melyik … Olvass tovább
A Maxi bar–tól vett búcsú után egy nappal újra Magyarországon voltam. Hévízen át utaztam volna Zalaegerszegre busszal, de lekéstem a csatlakozást. Egy órát nyertem itt. Körülnéztem hát, hogy fejlődött a Budapest után a második legtöbb kereskedelmi vendégéjszakát számláló magyar város. Takaros lett, a szó modern értelmében, jól is, rosszul is. Az első szuper-termálturistás kávézó teraszán … Olvass tovább
Sokan kérdezik tőlem, hogyan jött az ötlet, hogy kocsmatúra blogot írjak. Nem adna teljes választ csupán egyetlen mozzanat, hiszen annyi minden mutatott efelé. Az életem sok tényezője haladt a maga útján, majd egy pontban összeszaladtak, ahol a folyamat megalkotta a formát és hozzá az igent a fejemben. Folyamat volt, nem pillanat, de mint mindig, itt … Olvass tovább
Kocsmatúra blogger leszek majd egyszer, majd ha öreg leszek, majd ha ráérek, majd talán – nem volt határidő kitűzve, de mikor elkezdett magától megtörténni, nem kellett határidő, mert nem volt többé határ. Később vettem észre, hogy elkezdtem, mint ahogy elkezdtem. A tudatalattim új szövetséget kötött a világgal az opatijai Maxi bar és a hévízi Borpatika … Olvass tovább