Az a nap más, mint a többi, de azt is jól tudom, hogy még az eddigi szülinapokhoz képest is más. Elmesélem egy élménydús évösszegzőben és előrejelzésben: mi történt a városi kocsmaélet-riportok műhelyében és mire készülök az ötödik évben? Kocsmaturista átváltozás az induláshoz képest 2016. július 31-én megnyomtam az első közzététel gombot, és onnantól a folytatásos kocsmatúrám … Olvass tovább
Hogy ilyen disztópikus helyzet nő körénk, így és ezért, azt negyed éve még egy agysejtem sem gondolta. Azt se, hogyha mégis, akkor azt Bécsben fogom átélni. Kivételesen nem felfedezni jöttem, nem kocsmázva utazás céljával, hanem alkalmi munka-kiküldetésre. Ez még mindig tart, maradtam én is. Igyekszem is egy helyben maradni, ha tehetem a koronavírus „végéig” és kitartani, betartani… … Olvass tovább
Kocsmáztok, ha utaztok? Én azt tapasztalom, hogy IGEN! Szinte mindenki lelkesen meséli nekem, amikor visszajött egy városfelfedezésből, hogy milyen jó kocsmát talált ott az egyik éjjel. Rendszeresen kapok kocsmai „képeslapokat” üzenetben úton lévőktől. Vannak, akik gondos kutatómunkával előre térképre szúrják, hogy a következő meglátogatandó városban, hova mennek majd este kocsmázni. Életem valaha átélt legnépesebb egész termes … Olvass tovább
Újra hasznosnak tartom a koronavírus témát elővenni egy másik szemszögből, amivel mindennap találkozom, mégse kereken. A nagy témának egy olyan fontos része ez, amire nekem még nem adott semmi nagyobb lenyugtatást és biztatást a saját elmémnél: a számadatok! Hogy csaptam át kocsmatémájú blogisztikusból koronavírus témájú blogisztikussá? A látszat csal, nem ABC sorrendben! Amúgy meg nem … Olvass tovább
– Hiszen az egy kocsma! – ebben a visszatérő mondatban ismertem meg ezt a szót, gyerekkoromban, az édesanyámtól, megvetéssel a szemében és elhatárolódással a hangjában. Ez lett hát a kiinduló jelentésárnyalat. Ez a frázis Zalaegerszegen azokra a helyekre vonatkozott, amiket ma leginkább késdobálóknak hívnánk. Az első kocsma, amire emlékszem már rég nincs meg. A vasútállomás … Olvass tovább
Hogy mit jelent, hogy jóval inkább a kocsmákról írok és nem az alkoholról? Ezt Márai már megfogalmazta a kávézókról. Íme: “A jövevény nemcsak feketézni óhajt itt, hanem élete egy szakaszát is hajlandó eltölteni a boltívek alatt. Nem kávézni járnak ide az emberek, hanem élni.” – Ezt nem kortyolom szájba. Annak idéztem, aki elsőre érzi és … Olvass tovább
Hiszem szentül és szentségtelenül, hogy ahogy a férfi és a nő között, úgy a vendég és a kocsma között is van kémia. A legtöbb megkérdezett használta a “hangulat” szót, amikor arra került a sor, hogy miért is szeretnek kocsmába járni és mi alapján szeretik a kedvenc kocsmájukat. Mindenki más hangulatra fogékony. Nekem sok hangulatra kell … Olvass tovább
80 kocsma felett jártam már a túrámon, amikor azon gondolkodtam, hogy jól ismerem a szempontokat, amiktől valakinek jó lehet egy kocsma, sőt azokat is, amitől a többségnek lehet jó. Ekkor újra átfutott az agyamon, hogy talán mégis csak kellene csillagozni, átlagolni és sorrendezni. Talán profibb lenne, mint szubjektíven csak beleérezni, hogy mi a jó, melyik … Olvass tovább
Kocsmatúra blogger leszek majd egyszer, majd ha öreg leszek, majd ha ráérek, majd talán – nem volt határidő kitűzve, de mikor elkezdett magától megtörténni, nem kellett határidő, mert nem volt többé határ. Később vettem észre, hogy elkezdtem, mint ahogy elkezdtem. A tudatalattim új szövetséget kötött a világgal az opatijai Maxi bar és a hévízi Borpatika … Olvass tovább
Így kezdtem végül ténylegesen az azóta több, mint 420 kocsmát számláló kocsmatúrámat. A túrámat Budapesten egy októberi napon kezdtem meg, 7-én. Két tételt nyugtáztam ennek a napnak a derekán. 1.: fájt a torkom. 2.: újra hiányoztam önmagamnak. Két hete jöttem meg életem első egyedüli utazásából, Nápoly környékéről, amit nagyon élveztem. Azóta csak emberek között voltam. … Olvass tovább