Kocsmaturista 2.0 Címlap

Délutáni felfedezések Bolognában

Bolognában nem lehet igazán mellényúlni, akár a történelmi belváros rád nehezedő emlékeit nézed, akár színes, nyüzsgő mellékutcákban csatangolsz, akár a kifelé vezető utak kisebb részleteivel csendesedsz le. Extra jó hír, hogy a vendéglátása ugyanilyen, bármerre mész mindig találsz ínyencségeket, és nem csak kortyok és falatok, hanem élmények formájában is. Nézzünk kettőt a délutáni felfedezéseimből!

-Amelyik városnak még a turistautcáját is szeretni fogom, az lesz az igazi – mondtam magamnak egyszer. Bár nem köteleződtem el, de Bolognában ugyanolyan jól eső kanyar vezetett mindenhova:

kocsmaturista_bologna_torri_es_kisutca

Oázisként érkeztem meg egy szinte sikátorba is, ahol egy egész bolognai alternatív élet képkockái pörögtek le a fejemben. A főbb utcái közül a Via Pescerie Vecchie (“az öreg halüzletek utcája”) csak magáért beszélhet:

kocsmaturista-bologna-via-pescherie-vecchia

kocsmaturista_bologna_utca

Ebben az ingergazdag négyzethálóban is rögtön kiszúrtam az egyik sarok legvonzóbb helyiségét, és második nappalon már be is merészkedtem a kellemesen sötét, 36 éves Il Calice belső terébe.

kocsmaturista_bologna_il_calice

A telefontöltőm a bárpultban pihent, mert nem volt vendégtéri konnektor, ahogy szinte sehol máshol sem. Nekem csak kinn vagy fenn jutott volna ülőhely,

kocsmaturista_il_calice_galéria

mert bárszékek sem voltak a pultnál, ahogy szintén szinte sehol, de ahogy szóba hoztam ezt, máris leszállítottak nekem kintről egy széket a pulthoz, és megtanították a nevét (sgabello), ahogy azt is felfedték, hogy a hely neve pedig talpas poharat jelent.

kocsmaturista:il_calige_barszek

Már ezzel a honi úri módival is magyarosítottam kicsit magamnak a légkört, de amikor új szokásomhoz híven irányítottam a hosszúlépés készítést, egész otthoni mikroklimát teremtettem volna meg. Végül övéké lett az utolsó szó tett, a narancskarikával.

kocsmaturista_aperitivo_hosszulepes_bologna_il_calice

Tovább ismerkedtem az aperitivo kulturával, mert váratlanul kaptam egy tálat. Megállapítottam, hogy Olaszországban még a levegő is szénhidrátból van: tortilla, keksz, bruschetta, tramezzini falatkák, és mindez a hosszúlépéshez dukált áron belül. Így már nem is volt rossz üzlet a kb. 4-5 euró. A pulton alapból is minden vendég rendelkezésére állt egy kis mártogatós készlet, szósz fronton második variánsként zöld salsával, ami ruccolából és parmezánból készült, és hirtelen életem egyik kedvenc ízévé lett.

A négy fős személyzet női tagjai nagyon vendégszeretőn viselkedtek. Jessica a pultban hús-vér szomorú smiley-t vágott, hogy nem repetázom aperitivo tálból. A főnökasszony Ada pedig igazi olasz dámaként ülve a pénztárjában, fáradhatatlanul mesélt és kérdezett, érdekes beszélgetés volt. Kiderült, hogy teljesen antialkoholistaként vezeti ezt a bart. Alapvetően az Il Calice étteremként jelentős főleg, ugyan van, aki csak iszik egy elidőzőset és nézegetőset a bejáratnál, de többen halmozott fogásokat bonyolítanak le a galérián vagy a belső térrel vetekedő méretű teraszon.

kocsmaturista_il_calice_terasz

Csak az aperitivo kultúrából nem lehetne itt megélni. Ettől függetlenül én, mint kisvendég, fejedelmi bánásmódot és emberséget kaptam. Emlékezetes megpihenőhely lett közel két órára.

A második délutáni meglepetés egy Mortadelleria (=Mortadellázó) volt. Az olaszok szégyentelen változatosságban szeretnek mindenféle -azó, -ező, -ozó vendéglátóegységeket képezni. Ha belegondolunk a pizzéria szót akár magyarosíthattuk volna pizzázóra idehaza eredetileg. Azt hiszem a Mortadelleria egy ideig nem fog erkölcsi kérdéseket felvetni nyelvújítás terén Magyarországon. A mortadella mint környékbeli származék viszont szerepelt az olasz tanáromtól kapott bolognai gasztro-feladataim listáján. Adta magát, hogy itt teljesítsem, a Pigroban (=lusta):

kocsmaturista_mortadelleria_bologna

Ugyan kocsmák közé én sem számoltam a helyet, korán is zár, de arra kiválóan alkalmas, hogy az nemes-egyszerű mortadellás zsemlét Peronival vagy olasz kézműves sörrel öblítsük le helyben.

kocsmaturista_bologna_mortadellás_szendvics

WC nincs, kávé nincs – egyértelművé van téve:

kocsmaturista_bologna_pigro_mortadelleria_pieces

 

Van viszont helyben szerzett tudás a La mortadella című film létezéséről, szárnyas malacok, karácsonyi díszítés júniusban, fekete-fehér fiatal Sofia Loren, csomó kés és elvont design-elemek.

page

Abszolút felért egy kocsmaélménnyel.

Utolsó bolognai kora estémen az első európai egyetem (1088) városrésze felé vettem az irányt késő délutánra. A turisták gócpontja a híres tornyok után pár sarokkal már átadja a helyét ennek az elsőre teljesen más hangulatú környezetnek. Fontos, hogy elsőre mert az igazi részleteit nem lehet túl gyorsan felfedni. A körvonalain járva is látható, hogy a vendéglátásba errefelé mar bekapcsolódnak a kínaiak és a törökök erősebb jelenléttel. Ezeken kívül nagyon hangulatos kis olasz, de majdnem mind üres éttermeket lehet látni. Akár egyesével is ki lehetne próbálni őket, biztos vagyok benne, hogy mindben felejthetetlen kaja kerülne ki az akár órákra hoppon maradó szakácsok kezei közül. Kocsmából meglepően keveset találtam, az egyetemi szféra falfirkákon kezdte felkonferálni magát, az anti-rasszista eléggé visszatérő jelző volt az öndefinícióban (megérthető). 

"egyetemi terület, a mi területünk, antifasiszta terület"
“egyetemi terület, a mi területünk, antifasiszta terület”

Errefelé ezen a délutánon a fiatalok sokan inkább a téren ülve ittak üvegekből,

kocsmaturista_bologna_egyetemi_ter

de én ezen a nehezített pályán is találtam közeli következő állomást, a La Gazettát.

Folyt.köv.

1. – Három kortyos Espressok Olaszországban

2. – Mit taltam Bolognában spagetti helyett

3. – Bajor kocsmarajzokat tártam fel Bolognában.

4. – Egy kicsi kocsmautca fogságában Bolognában.

5. – Össz-latin egyveleg a bolognai éjszakában, Pastis.

6. – Bar Mercato – 150 törzsvendég galériája

7. – Megérkezés a Mio Bar-ba, a három napos bolognai törzshelyemre

8 – Éjjel-nappal Bologna. Két kocsma két napszakra

 

 

Szólj hozzá!