(149. állomás, 133. budapesti állomás – 5 Kocsmaturista betérés és jó sok korábbi betérés alapján,)
Azért jók azok a kocsmák, ahol maga az üzemeltető van pult mögött, mert ezekben sokszor nem csak vendéglátásban, hanem egyenesen vendégségben érezzük magunkat. Jánosnál, a KáOsZban is olyan, mint vendégségben lenni.
A történetünk a KáOsZ-szal 2014 őszére nyúlik vissza. Pannival sétáltunk a körúton, egy hétköznapon, gyors esteledés közepette, és valamelyikünk úti beszámolót készült tartani a másiknak képek mutogatásával. Megfogadtuk, hogy betérünk az első kocsmába, amit találunk. A Nyugati pályaudvar és a Király utca közötti szakaszon tartottunk, ahol azóta sem operál olyan sok egység, mint kicsivel tovább, akkoriban meg pláne nem. Az akkor még ismeretlen KáOsZt picivel beljebb viszont gyerekjáték volt megtalálni. Csak be kellett nézni balra, a következő kézenfekvő mellékutcákba, a Szófiába, és ott vár ránk két házzal odébb.
Hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy nem csak a friss múltról beszélgetünk, hanem a jelenről is, hogy mennyire szimpatikus a hely, ahova jöttünk a félhomályos hangulatával,
kényelmes foteljaival, az otthonos berendezésével
és a barátságos, beszédes házi urával, Jánossal. Ő a fent említett módon, nem csak vendéglátós, hanem vendéglátó, házigazda. Egyesével felfog minden vendéget a térben, és olyan figyelmességgel, de egyúttal közvetlen, természetes hangnemmel áll az újakhoz is, mintha csak a kollégáit hívta volna át magához. Nem is csoda, hogy sok véletlen beesőből lett visszatérő vagy egyenesen törzsvendég. A bandával mi is tartottunk itt azóta legalább három születésnapot, egyszer egy ötven főset, és céges csapatépítőt is. Főleg az elkülönülős felső szintjén, az ilyesmire nagyon alkalmas a tér.
A KáOsZ a kisebb környék egyik legtovább nyitva tartó helye, amit a hátsóbb utcákban viszonylag kevesek kiváltsága magukénak tudni. Aki onnét érkezik, számára ez lehet a bulinegyed kapuja és az első hely, ahova betérhet. Aki pedig a nagykörút kocsmasoráról tart hazafelé az Oktogon irányába éjjel, annak ez az utolsó kísértés. Jó választás mindenkinek, aki a körúti állandó parádé helyett inkább egy önmagában is értelmezhető szeparé kocsmára vágyik, de olyanra, ahol ettől még soha nem áll meg az élet. Gyakran lesem a villamosról is, hogy épp mekkora a KáOsZ a Szófia utcában.
Mindig ülnek, állnak emberek az ajtóban, de gyakran egészen nagy csoportosulásokat lehet elcsípni. Négy és közel harminc között tudtam itt már mintavételezni a különböző vendéglétszámokat.
Ez egy olyan mértékben közösségi és törzsvendégkocsma, ami különlegesség itt a turistanegyed határán. Újra meg újra látod ugyanazokat az embereket, sőt kutyákat.
János jól össze is rántja a vendégeit. Azzal, hogy ő mindenkivel beszélget, akaratlanul is beszélgetéseket generál ismeretlenek között. Itt az utazók is másképp érzik magukat. Egyszer egy finn banda futott be, mikor ott voltam. Egyikük Erasmussal tanult itt régebben, és azóta se felejtette Budapestet, elhozta ide két barátját hazulról, és a KáOsZban vezette be őket a pálinka világába.
Én az Unicummal még tudtam a vezetőjüknek is újat mutatni. Beszélgettünk egy húsz percet. A KáOsZ jó hely arra is, hogy külföldiként láthasd, miként léteznek a magyarok egymás között egy kocsmában. A friss külföldi friss egyetemistákból is seccperc alatt csinál János törzsvendéget, és szerencsére nem túlzó nyájassággal erőlködik: – Don’t forget! Bring back the glass, this is the local rule! (Ne feledd! Hozd vissza a poharat. Ez a helyi szabály!).
Még magyar nyelvi oktatást is kapnak mellé:
-Szia: this is the first step – és az oktatás folyik, hiába beszél János több idegen nyelven, és ért még többön, minden lehetőséget megragad, hogy tanitsa a vendégkört. “Há-rom-száz-har-minc fo-rint” – és közben mutatja az ujjain az összeget.
Van a visszajárók között holland, amerikai származású, stb. Ugyanez a sokféleség jellemzi az embertípusokat: fiatal lányduók, elegáns inges multi céges menedzserek, rockeres meg művészes stílusok vagy kirakatból öltözködő huszonévesek, miközben a szomszédasszony besétál piacra járó szerelésben. A galérián pedig társasjátékozás folyik visszatérő körtől.
Ilyen közvetlen hely, mint ez az itt elhangzó párbeszéd:
- Mikor igyak holnap?
- Négykor!
Én a meglepő életképeket bírom itt nagyon. Bár toast melegszendvics és nachos az alapkaja, kinn mégis lakmározás folyt egyik alkalommal. A törzsvendégek épp lecsóval kínálták meg egymást, amit János nem csak, hogy mosolyogva hagyott a belső körnek, hanem még kolbászt is kínált nekik hozzá, amit a szomszédos vásárcsarnokban vásárolt. Egyik vendég a másik kutyájának hagy itt kaját. Így élnek itt.
Múltkor egy nagyon fesztelen, jó fej külföldi törzsvendég beslisszant a pultba a Jägerje után, utántöltött még egy feles pohár csapvizet és lehúzta. Rám nézett és ennyit mondott: – János a tesóm, ő megbocsát. – Persze erre nem lett bizonyíték. Én elhallgatom, hogy ez történt. Kinek is mondanám el? 🙂
Nagyon történik, pezseg itt a sokféle élet. És az, hogy a külföldiek sem turisták többségében, hanem jelenlegi vagy leendő törzsvendégek, óriási dolog!
– Nagy volt ma a káosz – dob be egy hölgy a poharával a kezében egy intermezzot a pultnál a szomszéd bárszék felé. Mondom is neki, hogy jó helyen mondja. – Igaz, káosz volt (<hamarosan 4 éve) és káosz van, és káosz lenni fog – folytatja. Ha körülnézek itt, mondhatom igen, KáOsZ lenni fog és méltán!!!
Érdekességek:
János 2012 december 12-én, a maja világvége előtt 9 nappal nyitott kocsmát. Talán úgy gondolta, hogy nincs veszteni valója, minden esetre nem vesztett. Az eklektikus berendezése és stíluselemei miatt nevezte el KáOsZnak.
Drink Station a hely önkéntes besorolása. János büszke rá, mert saját ötlet és tényleg egészen páratlannak tűnik, mivel nem találtam ennyi hely között még egy Drink Statiton-t tizenegy hónapos pályaturázásom alatt. Emellé került fel felelősséggel a hazaiaknak is kedvező “italozó” elnevezés.
A berendezés részét képező ülőgarnitúra és Pacsirta rádió János két kedvence tárgya itt, mert a szüleié voltak.
Én személyes kedvenc diszítőelemként még őrzöm a múlt téli műanyagpohár-hóember emlékét.
A KáOsZ egyik legjobb történelmi pillanata a teremtője szerint az volt, amikor bejött egy amerikai rugby csapat. Elsőre ijesztőek voltak. Majd nagyon szelídnek és jó fejnek bizonyultak, és olyat játszottak, hogy körbeadtak egy söralátétet, mindenki ráharapott, és akinek kiesett a szájából az fizetett.
VENDÉG ARANYKÖPÉSEK:
-Nem iszunk előre a medve bőrére, csak a medve picsájára.
+++
-Nyugodj meg, attól megnyugszol!
SZÁRAZ-ANYAG TARTALOM:
KÁVÉ: perté + van habos kakaó is.
Még a csapból is ez folyik: Pilsner, Ászok
Extra: Csócsó, két szint, vizipipa és egy windows-os zenegép, amit itt tényleg rendre hasznlának.
Facebook oldal: https://www.facebook.com/kAoSzDrInKsTaTiOn/
Cím: Budapest, VI. Kerület, Szófia utca 7.
2017.12.05. FRISSÍTÉS: A KáOsZ-ban kapható már kapható kézműves pizza is, egész pizza, csak olasz alapanyagokból. A bejegyzés képei a berendezés is sok új dísztárggyal frissült.
Térképen a KáOsZ Drink Station is:
Ha pedig rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát extra tartalomért!
Más környékek szimpatikus törzskocsmái a Kocsmaturistán: