Az Óbester Borozóról a folytatásos kocsmatúra 3. évfordulójára írok, mint a legelső kocsmatúra epizód egyik első állomásáról. Közvetítek róla új gondolatokat és régieket is.
Miért pont az Óbester Borozó?
Az Óbester Borozó a VII. kerület külső részén található, igen közel azokhoz a koordinátákhoz, ahonnét megkezdtem a folytatásos kocsmatúrát. Egyrészt ezért keveredhetett könnyen az első nap gyűjteményébe. Másrészt korábban is szívesen jártam már oda alkalom adtán. Viszont a harmadik évforduló előtt már rég nem fordultam meg ott. Aggódtam is, hogy bezárt, mert többször találtam csukva, de kiderült, hogy csak rosszkor mentem. Amikor újra felkerestem, működött és virult. A pult mögött az üzemeltető pár női tagja, Judit fogadott, aki úgy nem ismert rám, mint pár éve vissza-visszatérő vendégre, de a blog alapján felismert:
– Én követem magát a Facebookon – mondta, mielőtt letegeződtünk. Három éve nem tudtam volna még hová tenni ezt a mondatot, de most nagyon örültem neki. Úgy tűnt, neki is sikerült örömet és meglepetést szerezni azzal, a háttér-infóval, hogy három éve benne voltak az első Kocsmaturista alkalom első 11 kocsmájában, és attól is boldog vagyok, hogy ők túlélői még ennek az első 11-nek (4 már bezárt, 1 meg átalakult.)
Lássuk hát az Óbester Borozót!
(A beszámoló főleg egy 2016-os jegyzet alapján íródott, a képek egyrésze viszont 2018-as)
Az elegáns Rózsák terét nem minden irányból lehet elegánsan megközelíteni.
A sok sávos Rákóczi út kevésbé felkapott, külső részéről indulva szinte térugrásra van szükség.
Ám a Huszár utca jó adottságokkal bír ehhez.
Mintha egy takaros, legfeljebb 30.000 fős kisvárosba lépnénk át hirtelen. Csendes és tiszta, dísz-térköves, nyáron lombos, csalogató, mégis könnyű elhaladni mellette anélkül, hogy megtudnánk, micsoda kincset rejt kocsmaszemszögből a pinceszinten.
Az Óbester Borozó nemcsak a mai Budapest egyik legrégebbi működő kocsmája, de merészen azt állítom, hogy a pincekocsmák közül az egyik leghangulatosabb is. Több, mint 40 éve operál és atmoszférájában egyesítve idézi meg a klasszikus magyar kocsmai vendéglátást és egy olasz külvárosi boros-pizzás pince hangulatdarabjait.
Mindenki hangos, kiabál, gesztikulál, mégis mindenki kulturált. Itt ez a normális, ez a hiteles, ez az otthonos. Ez senkit nem zavar, minden jelenlevő hozzálazul ehhez a közeghez. Az Óbester Borozó a feszengős helyekre nevet, természetes mosollyal. Erről kell(ene) szólni egy kocsmának. A vendégek is olyanok, mint amilyenek egy hely engedi őket lenni.
A város legidősebb ifjúsági kórusának megismerése
Egyik 2016-os ottlétemkor például arra figyeltem fel, hogy egy idősebb társaság hangosan és szépen énekelni kezdett, a világ legtermészetesebb dolgaként töltötték be hangjukkal az egész teret. Na így mulató nemzetre lennék messze földön büszke. Erre nem volt művészet felfigyelni. Amit ők csináltak, az volt a művészet. És mind később kiderült, tényleg! Ők ugyanis a város legidősebb ifjúsági kórusa, akiknek saját törzsasztala van az Óbester Borozó egyik szegletében. Talán az alkoholtól, talán a pajtásasiságtól, talán a magabiztosságtól vette az átlagban két generációval fiatalabb szomszéd asztaltársaság a bátorságot, de kontrázni kezdett nekik saját énekléssel. A nekem csak ezután kórusként bemutatkozó kórus semmi hegemóniát nem képviselt, játékosan reagált a kihívóira. Kedves, közvetlen emberek voltak és sokat anekdotáztak a régi szerepléseikről, a kórus fénykoráról és a mai helyzetéről. Ilyesmit kincs találni! Ez a találkozás is sokat lökött rajtam abba az irányba, hogy blogot csináljak a felfedezéseimből. A blog legelső mondata is erről szól, ebben a kezdő bejegyzésben:
Sajnos a találkozó idején még nem fotóztam, így erről kép nélkül maradunk. De az aktuális hírek szerint is a mai napig össze lehet velük futni ott.
Az Óbester Borozó karizmája
Árpi, a kocsmáros igazi márkanév a törzsvendégek körében. Láthatóan büszke a kocsmájára és lubickol a szerepkörében. Minden vendéghez van kettőnél kétszer kettővel több jó szava, és mégis türelmesen várják a pultnál, mert a várakozó tudja, hogy hamarosan ő is megkapja az extra három perc beszélgetést egy csapoláshoz. Árpi azt is cinkosan nézi, ha távoli asztaltól kiabálva adják le a rendelést, és cinkosan teljesíti is azt. (Még nincs kép)
A hely egyik büszkesége a jó vastag, nagy lapú vendégkönyve, ami már csordultig megtelt jó rajzokkal és jó szavakkal minden nyelven. Érdemes lapozgatni, Libanontól Walesig sok helyről írtak már bele.
Egy cambridge-i csapat krikettütője a helyi talán legikonikusabb ereklye. Árpi elmondása szerint már jó pénzt is kínáltak érte, ő mégsem adná el soha.
Az Óbester Borozó tele van az évtizedes vendégek tárgyaival az elmúlt 40 évből, sok olyan vendégével, aki már nem is él azóta. Számukra ezek a legkülönlegesebb tárgyi emlékek.
Személyes érintettség nélkül is érdemes nézegetni a falakon és a vízszintes felületeken mindenkinek, mert rengeteg érdekes kornyomot és különös tárgyat lehet kiszűrni különböző időkből.
A Brandecker egyébként a ház söre, van barna és világos lager. Magyar, ecseri, nem egy újhullámos gourmet, de kellemes és ritka. Kevés helyen lehet kapni. Korábban például a híres-nevezetes “Wichmann kocsmájában” lehetett még hozzájutni, de az sajnos bezárt (Érdekesség, hogy Árpinak Wichmann Tamás régi barátja és egyúttal sportoló társa is volt.) Kínálják a Brandeckert az Óbester Borozóban rigóként is, tehát összecsapolva a barnát és a világosat. Én például itt ittam ilyet először annak idején.
A zsíros kenyér a jellemző kocsmakaja a Óbester Borozóban. Örök joker, ami adhatná magát gyakrabban is az országban, mégis egészen kuriózum. Előre meghirdetett bulikra és kérésre pedig láttam már Juditot és Árpit galuskát és pörköltet is villantani alkalmilag. Egy japán társaság meg egyszer innét rendelt pizzát magának.
A benyomásaim három év után is nagyon rokonszenvesek: a pincekocsmák kedvelőinek egy telitalálat. Hangulatos, bensőséges, kicsit rejtélyes, évtizedeket egybeölelő miliővel, szívélyes, példás vendégfogadással, intelligens változatos társaságokkal. Ugyanúgy élmény külföldi látogatóknak, ahogy élmény környékbeli törzsvendégeknek. Az Óbester Borozót úgysem lehet ennél jobban elmagyarázni. Aki érzi, érti!
Azt gondolom, hogy így esne jól bemutatni Magyarország békebeli kocsmavilágát, ahogy az Óbester alapján lehet, és azt kívánom, hogy bár valóban mindig, mindenhol, de legalább gyakran ilyesmi is lenne. Három éve, az elején naivan még azt gondoltam, hogy biztosan sok-sok ilyesmi állomást fogok találni majd Magyarországon, de három év után azt mondom, nem, nem sok ilyet találtam. Ezért is kincs az Óbester, és ezért is kell jó irányba vinni a pislákoló kocsmaforradalmat!
Óbester Borozó Facebook oldal: https://www.facebook.com/obesterborozo/
Cím: Budapest, Huszár u. 5, 1074
Nyitva tartás: Hétfő-Szombat, 14:00-24:00, Vasárnap: Zárva
Térképen az Óbester Borozó is a többi Kocsmaturista állomással:
Ha naprakészen is követnétek, merre jár aktuálisan a Kocsmaturista, akkor kedveljétek / kövessétek a blog Facebook oldalát: https://www.facebook.com/kocsmaturista
És várlak titeket a Facebook csoportba is, saját kocsmaélményeket megosztani és követni másokét is: https://www.facebook.com/groups/kocsmaturista/