Kocsmaforradalom van, részletekben sokan érzik a hatását, sokan látják a jeleit, csak nem sokan rakják össze így egy szóban. Sokan tapasztalják, hogy országszerte bezárnak a régi kiskocsmák, vagy ahogy én hívom őket mostanában: szocialista-klasszikus kocsmák. Az új kocsmák, amik ezekben az években nyílnak, már mások. Sokaknak ördögtől valóknak tűnnek ezek, a múlt meggyalázásának, és be nem tennék a lábukat. Másoknak a régi kocsmák tűntek ördögtől valónak, de az újakba már bemerészkednek.
Milyenek az új és régi kocsmák?
Természetesen nem lehet két homogén halmazt alkotni és kettőbe sorolni a jelen letűnő és felbukkanó kocsmáit. Sok az elágazás, sok a részhalmaz, sok a kivétel. A fő irányvonalról fogok csak írni.
Felejtsd el azt, hogy “kocsma kocsma”!
Voltak / vannak azok a kocsmák, amiket sokan ma sajnos, akaratlanul is kártékonyan “kocsma kocsmának” hívnak. Ebben az elgondolásban a kocsma kocsma leginkább a nemcsak régies, de elhanyagolt, igénytelen, sőt koszos olcsó kocsma lenne, egyszerű italválasztékkal, kaja nélkül, gyakran kizárólag alkoholista közönséggel. Ilyen kocsmák bizony léteznek, és ezek szűnnek most meg tömegével. Ráadásuk ilyenekből nem is igazán nyílnak újak. Kár lenne ezeket “kocsmaként kocsmaként” elkönyvelni.
Praktikus eléjük valami negatív jelző a besoroláshoz, ahogy az angolban a “dive bar” (merülő kocsma – nagyjából lebúj) esetében, de ez a negatív jelző semmiképp ne legyen maga a kocsma. Legyen ez szimplán rossz kocsma vagy egyezzünk ki akár a durva “késdobáló” szóképben, de ne egy vendéglátó kategóriát kezeljünk eleve elrendelten negatívként. Egy ország italozóinak klasszikus neve nem maradhat szitokszó, különben az az ország önmagát pecsételi meg. Én magamban alkalmanként még szomorú kocsmáknak hívom a fentieket.
Honnan jöttünk, hova tartunk kocsma kérdésben?
Rossz hírű kocsmák mindig is voltak, amióta kocsma a kocsma, de az hogy ekkora mennyiségben és ilyen túlnyomó többségben felhalmozódtak, mint nálunk a szocialista Magyarország és a friss rendszerváltás utáni idők örökségeként, az már történelmi, egész társadalmi okokban keresendő. Ilyesmiket gyakran lehet máig külvárosokban, kisebb-nagyobb községekben, vasúti és buszpályaudvarok közelében, nagyobb lakótelepek szélén találni. Ahogy az idők változnak, és minden jelenségünk szép lassan változik velük, ezek is kényszerűen megváltoznak. Ez történik most.
Ez a változás több irányból, több helyen és több kocsmafajta irányába történik. Leggyorsabban fővárosi kocsmák és egyetemista városok, nagyobb városok, turistacélpontok központi kocsmái cserélődnek le, alakulnak át. Aztán a változás egyes elemei gyűrűznek kifelé, előbb a fővárosi külső városrészekre, a közepes és kisebb városokra. Vélhetően az előbbi lista (busz pályaudvarok, vasútállomások, községek, falvak, kieső lakótelepek) kocsmái lesznek az utolsók. (Óriási tisztelet itt is a kivételnek) Nem vállalkozom megjósolni, hogy megérjük-e , hogy végigmegy ez a változás.
És hogy mi ez a változás? Új kocsmatípusok jönnek létre.
Gastrokocsma, pl. a CIRMI Gastrokocsma, Szeged (CIKK)
kisüzemi söröző, pl. a KUZIN (CIKK)
Kultúrkocsma, pl. a Logó Üveg, Siófok (CIKK)
,stb. Persze ezek között a határok néha eléggé elmoshatóak, és a sor még folytatható, de a lényeg, hogy ezek a fajták már új szövegkörnyezetbe helyezik a kocsma vagy a kocsmázás szót. A rendszerváltás után egyrészt a (megérthető) “nyugat” majmolás okán, másrészt az aktívan szörnyű kocsmarenomét ellensúlyozandó sorra bárok és pubok nyíltak. Most – bár ellenpélda is van – többen visszanyúlnak cinkosan, bevállalósan a kocsma címkéhez üzletük elnevezésében (pl. Cirmi gasztrokocsma, Kifli és Kocsma, Jazz kocsma) vagy kínálatuk megnevezésében (zip’s kocsmakaják – Miskolc). De vegyünk példának akár olyan további szóképeket, mint romkocsma vagy kocsmakvíz! Ezt mindenképp pártolom, mert ez szintlépés, hírnév javítás lehet és egy több évszázados klasszikust leporolva, nem pedig más országok kocsmaműfaját névleges megmentőül hívva és nevüket átvéve. Itt az ideje új alapokat letenni, új identitást teremteni! Most lehet és kell jól csinálni! Nagy a felelősség az új időknek új kocsmárosain.
A gondolatsor első részébe ennyit szántam, de a gondolkodásnak közel sincs vége. Tervezem a folytatást írásban is arról, hogy kár-e ezekért a régi kocsmákért, tényleg mind olyan rosszak (voltak)-e, vagy maradt azért még bennük még romantika, ahogy a nosztalgikus érzésűek állítják? Milyenek a valódi arányok? Mi az új kocsmaműfajok veszélye? Milyen társadalmi felelősségvállalási szerep adódik a kocsmárosok részére? Milyen új kocsmák buknak meg kényszerűen pár hónap alatt? Milyen kocsmajelenségek gyarapodnak már a belvárosokon kívül is? Kellenek-e kocsmák a kertvárosokba, új lakóparkokba?
Viszont 2018. augusztus 15-én, este 19:00-tól az Ogre Bácsi Söregyetem keretében többek között ezekről fogunk beszélgetni “Maláta” Kovács Gáborral, a serteperte.blog.hu és a Drink Union bloggerével, aki az egykori, 9 évig futó Maláta című sörirodalmi és kocsmakultúrális folyóirat alapítója és főszerkesztője és olyan könyvek társszerzője, mint a Sör mentén (Prága, Budapest, Bécs) sorozat. A kettősünk pikantériája, hogy egymáshoz képest évtizedes csúsztatással végeztük főkocsmajáráunkat. Ő a kocsmatörténelemet is csempész az előadásba, de elsősorban a jelen kocsmáiról fog szólni. Ha szívesen kapcsolódnátok a beszélgetésbe sör és süti mellett, gyertek el az Ogre bácsiba!
A helyszín:
1067 Budapest, Hunyadi tér 11.
Az időpont:
2018. augusztus 15., szerda 19:00
Az esemény:
https://www.facebook.com/events/1828836553876902/
Ogre bácsiról a Kocsmaturistán:
Apu, hogy megy be az a nagy Ogre a kocsma barlangjába? – KOCSMANYITÁS: Ogre bácsi, Budapest
A főképen szereplő kocsma, Neked csak Dezső: