Ahova távozás előtt tértem vissza – A dél-olasz Lecce és kocsmái

Lecce, a számomra egyik legvonzóbb dél-olasz város miatt örökre hálás maradok a budapesti Pizzica szeletbár Enricojának. Miután ajánlására ellátogattam a szülővárosába, eltökélten továbbajánlom mindenkinek, aki Puglia régióban járna vagy oda készül. A dél Firenzéjének becézik, és intenzíven hatott rám is a szépségével, de Lecce kocsmai vendéglátásáról is csak jót mesélhetek. A két tényező együttes ereje távozás közben visszatérített félútról, hogy maradjak inkább még egy napot. Nem bántam meg!

Izgalmas egy totálisan új városban ismeretség és előítéletek nélkül kocsmatúrázva, hogy mennyire segítik egymást a városi és a kocsmai tapasztalatok. A városban mesélnek a kocsmákról, a kocsmákban a városról. Csak jól kell eltalálni, hogy kit kérdezz meg és mit kérdezz meg! (Tippjeimért IDE kattints!)

Lecce sokoldalú városképe

Lecce hálás zsákbamacska volt, olyan környezet, ahol a különböző korok hiú emlékei, mint római kori színházak romjai vagy bámulatos barokk templomok közepette intenzív mai élet virágzott vidáman.

Anfiteatro Romano di Lecce (Leccei amfiteátrum)

Az óvárosi főtéren szombat este olyan lázas fesztiváli tömeg ünnepelte az aktuális alkonyatot, mintha világváros volna, hiába súrolja a 95.000-et is csak alulról a lakosságszám.

Lecce központjából mérve egy 15 perces “sugarú” gyalogos körben igen változatos arculatait lehet megismerni a városnak: kedélyes lakózónáktól kezdve buzgó turistafotók kattogásának mezején vagy nyugodalmas kis utcákon át az esti és éjjeli órák kültéri sokadalmáig. Viszont a kocsmák előtti népes bandák bár felszabadultan hahótáznak, gesztikulálnak és csak mondják-mondják, mégis fegyelmezettek, tudnak élni hagyóan viselkedni. Mintha csupán egy jó kedvű szakmai fogadáson vagy egy házi buli elején lennének. Sehol nem csíptem el őrjöngést, dulakodást, feltűnősködést. És van kinn sokféle korosztály, férfiak és nők egyformán.

Az eddigi top 3 leccei Kocsmaturista vendéglátóhely:

Végül három napot töltöttem kettő helyett a városban beleszeretés okán, így Puglia régióból itt tapasztaltam meg a legtöbb kocsmát, 14 darabot. Ha itt szeretnél italozni, leccei kocsmából nem lesz hiány. A legtöbb itató és a látványban gazdag kínálat nem meglepően a belvárosban van. Éjjel érdemes biztosabbra menni, mert csak tévelyegve nagy pangó zónákat is lehet találni. TIPPEM a Városi park (Villa Comunale) mellett nyugatra és a Római amfiteátrumtól délre és nyugatra portyázás. Arrafelé hajnalig zakatol a dolce vita, de én direkt ajánlok meglátogatni egy-egy kijjebb eső hiteles, hagyományos olasz bárt is az életérzés kedvéért. Ezeket viszont inkább nappal vagy kora este. Remek saját példám, a központtól 15 percre található Bar Mirea az emblematikus vendégszeretetével és az intenzív közösségi élettel, aminek azonnal részese leszel, ahányszor átlépsz a küszöbén. Ha odalátogatnál, ne hagyd a ki az olasz péksütemények mennyei mannáját, a leveles tésztás rusticot!

Bár a leccei éjszakának könnyen rabjává lehet lenni, érdemes délután is nagyokat sétálni és önként elveszni az utcák labirintusában, mediterrán életképekre vadászva. Inni és enni persze ilyenkor is kell. A kevésbé spontán felfedezők számára másik két kincset érő hibrid vendéglátó helyhez már biztosan kitapostam az utat. Uzsonnaidőben ajánlom a La Prelibatezzát a Dóm tér közelében. A tartomány büszke szendvicsét, a pucciát (“parasztok kenyere”) kínálják környékbeli négycsapos kisüzemi sör kínálattal vegyítve. Kérjetek “Ramatat” (=rezes), ami a mi rigó keverékünk testvéreként a vörös és világos sör mixe.

A másik kedvencemet, a Római amfiteátrum közelében a “menj két utcával távolabb a műemlékektől” módszeremmel találtam. Ez a kreatív díszletű egykori design bútorstúdió, a szintén nagyon szíves vendéglátó és már az étterem kategóriába is bőven felkapaszkodó Dall’Antiquario. Nagy italválaszték és kocsmai jókedv mentén méltó arra, hogy itt kóstold meg a helyi ételspecalitásokat. Ha nem tudod mit, segítenek. A turista csapda hatástól náluk nem kell tartani!

Egyéb leccei kocsma és kocsmaféleség találatok

Éjszaka inkább a vadhajtásokat kutattam. Jó hangulathoz, helyiekkel szocializálódáshoz ajánlom a belgás hangulatú, nagy sörválasztékú Rubens-t,

a bohém élettel teli Bar Moro-t

és az egy osztállyal feljebbi, menőbb Santa Cruzt. (Mindháromban van kaja is)

A koktélok és különlegesebb italok kedvelőinek pedig az erre specializált, a lecceiek között is csúcsnépszerű Quanto Basta (=mennyi elég?) lehet a jó irány.

Táncropásra én az Alibi Creativ Club nevű bárt próbáltam ki, ami közel sem olyan rideg hangulatú, mint amennyire a sok fekete-fehérrel domináló megjelenése diktálná. Aznap nem volt belépő! Nem mellesleg összefutottam és együtt buliztam itt a Dall’Antiquario személyzetével.

A Dall’Antiquario>Quanto Basta>Bar Moro>Alibi Creativ Club lehet is egy jól fellépített sorrend egy leccei estére, hiszen egymás közelében vannak és elég változatosak egymáshoz képest.

A sokféleség jegyében jártam még kocsmai ajánlásra a Cosimino nevű nagy múltú kisvendéglőben (osteria) negroamarot vörösborozni környékbeli hidegkonyhai ízelítők kíséretében.

Egy elegánsabb és modernebb kávézó/bisztró/bárban pedig egy diplomaosztó családi ünnep idején eddigi olasz kalandjaim kedvenc aperitivo büfé kínálatát éltem át. Érdemes rá délután lecsapni. Egy italhoz sokat és sokfélét porcióznak. Ez így együtt 7 Euró:

Megérte visszatérni Leccébe távozás nélkül a harmadik napra, a soraimmal is visszatérek még. Sokatmondó város.

Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!

Térképen a leccei kocsmák is:

Egyéb olaszországi témák a Kocsmaturistán:

Puglia, Dél-Olaszország 31 kocsma után

Molfetta kocsmái és városi legendái – Puglia, Dél-Olaszország – 1. rész

Bologna és Padova – Kocsmaturista Szöveggyűjtemény