Siófok belvárosi kocsmái sem akartak könnyen véget érni. A Hörpincs és a Lógó Üveg után két teljesen más kocsmaműfajt látogattam meg a felfedező vasárnap délután zárásaként. A személyes siófoki kedvencemet Kóborló koccintó néven találtam meg.
Mielőtt elértem volna üdvözölni a Sió csatornát, szembesültem a nagy múltú, de mára már (így mondták:) after party módba kényszerült Flört club-bal. Mellette megszólított egy kifejezetten feltűnő és hívogató méretes Drink Bar felirat. Ez volt a Clock.
A név jelentése angolul óra. Budapesten is fut két ilyen nevű hely. A XII. kerületiben jártam, még az előző üzemeltető idején. Ott megszámlálhatatlanul sok óra díszítette a teret. Itt is volt pár, de a mennyiség közelébe sem ment a budai Nagyenyed utcainak.
Egy 28 éves kedves, siófoki szőke lány volt épp a pultban. Vele beszélgettem tovább az idegenforgalmi és a helyi Siófok különbségéről is. Nem szereti a Petőfi sétányt. Alapvetésnek fogja fel már a létét városban, de ő maga kerüli. Szerinte télen az igazi Siófok, akkor jobban megmutatkoznak a helyek. Úgy gondolja, hogy a sétány 16 és 20 éves kor között jó igazán. Ha csak egy vendéglátó helyet tarthatna meg Siófokon, a Clock lenne az, ami 15 éve létezik!
Bennem nem hagyott különösebb nyomokat, de semmi baj sem volt vele. Az én estem más, mint ahogy régebbi olvasók sejthetik. Aki elegáns, letisztult és tiszta, igényes helyeket keres a közelben, az itt megtalálta. Első blikkre a környezet minősége a legerősebb pontja.
Ehhez a szemponthoz tökéletesnek tűnt, kávézni, koktélozni, kifinomultan borozni, de a “vasárnap az vasárnap”, így kevesen voltak, hogy a vendégek felől is jöjjön érdemi benyomás. A teraszon ült két húszas évei végén járó haver és egy idősebb férfi magában.
Gössert csapolnak, nincs kocsmakaja, csak a rágcsák. Így pont megéhezvén pár falatra, beültem egy helyi gyorskajáldába, és hallottam ahogy egy huszonegy körüli lány pont arról panaszkodik a látogatóban lévő barátnőjének, hogy a sétány még jó, de a belváros amúgy “csak ennyi” és hogy nincs semmi Siófokon. Na, igen, életkorok, szemszögek, preferenciák – nincs köztük mindenható alá-fölérendeltség, csak két irányba megy, hogy kinek épp hol van a fókusz és az élmény. A sétány helyi kedvelői a téllel valóban rosszabb üzletet köthetnek, de nyáron meg elérhető nekik valami, ami Magyarországon egy hasonló méretű városnak sem járt ki idáig.
Akárhogy is, én mentem tovább keresni a magamét, és meg is találtam elég gyorsan, ebben a víztoronyhoz vezető utcában.
A név kifejezetten barátkozós volt, a bejárat elég sokarcú.
Hangosan szólt bentről a Pancsoló kislány, miközben fotóztam, de pont ahogy beléptem, üdvözlő zenénének átváltott a Kocsmablues-ra Deák Bill Gyulától. Ünnepélyesen illett a pillanathoz, de a helyszínhez nem, mert ez pont egy olyan kocsma, ahova úgy tűnik, “mindenki jár”, nem pedig senki, ahogy a szöveg dalolja.
A megkérdezett lakosok (<igaz nem volt sok), csak ezt ajánlották kétszer. Ez lőhető be úgy, mint a helyi középérték. Mindenféle ember és mindenféle társaság-kombináció jelen volt. Itt volt messze a legnagyobb élet és a legélénkebb hangulat. Ment a darts és az éneklés a zenegépre. Beadtam tölteni a pultba a telefonomat (így sok kép ekkor nem készült, csak záráskor már levegősebben), és a pulthoz is ültem le. Már nem tudtam sokáig az összképre koncentrálni, mert az egyik interakció ledominálta a teljes figyelmemet.
-Tudjatok h mit birok bennetek? Azt, hogy jó csávók vagyok! – mondta egy középkorúságából már kifelé tartó fazon a 25-30 körüli dartsozóknak.
–Nem vagyunk, csak jól adjuk elő – reagáltak nevelve. Aztán közösen énekeltek a zenegépre. Gondoltam, kocsmahaverok, hiába néznek ki nagyon máshogy.
Majd az idősebb arc ott hagyta a játékosokat, és mellém ült a szomszéd bárszékre. Megköszönte a helyet, majd tiltakoztam, hogy nem kell meghívnia.
A következő kérdés segített rögtön átpozicionálni az illető karakterét a fejemben:
–Tudod, mit birok benned – kérdezte.
Az előzményekből tutira vettem, hogy azt hogy jó csávó vagyok, de nem, meglepetés!!! A válasz az lett, hogy : – azt, hogy ember vagy!
-Az vagyok, de ez még nem derült ki – feleltem.
Aztán rögtön jött a kérdés, hogy honnét származom. Mondtam hogy zalaegerszegi vagyok!
Erre kitörő lelkesedéssel: KOMOLYAN??? Majd lenyomott egy arcpuszit, felkiáltva, hogy TESÓ!!!
Én ezen a ponton meg nem éreztem magunkat két Lottinak, de talán én maradtam le az értelmezésben. Minden esetre a pultos srác velem érzett inkább, úgyhogy el kezdte eltávolítani őt. Jófejség volt tőle, bár nem vártam segítséget a megoldásban, és nem őket okoltam a jelenetért, de azért hozzá tette, hogy a figura nem törzsvendég!
Miután véget ért az egyik legfurcsább futó jelenet, amit Kocsmaturistaként átéltem, volt időm igazán körül is nézni. Elég westernesen mutat a hely, van csíkó- és marhakolomp is, kaptam a felvilágosítást. Némely dísztárgy tudatos designkellék, némelyik ajándék a vendégektől.
Én három kedvenc elemet találtam.
1. A feltűnő nagy falfestmény, ami a tulajdonos vándorkedvét példázza. Állítólag végig is járta az El Camino-t. Sajnos vele nem találkoztam.
2. A sakktáblának és malomtáblának (<na ez utóbbi az óriási ritkaság!) is használható oldalsó magas asztalok.
3. Az, hogy ha jobban megfigyeljük úgy fest a beltér, mint egy szomszédság. A pult is egy ház és a két fal is. Adja az érzést, hogy lehet szomszédolni, szomszédok között kóborolni.
A dartson kívül van csócsó.
És bár meleg kocsmakaja itt sincs (az Admirálon kívül sehol nem találtam Siófokon), magyar kocsma-rágcsa sztereotípiák (mogyi, chips, ropi) kiegészültek még a pisztáciával és keksszel is. A zenegépből folytonosan szólt valami (leginkább rock), és a hangulat nem állt meg. Ez a hely volt a legfesztelenebb, a legélettel telibb és a legközösségibb a Siófokon eddig bejárt kocsmák között. A végére főleg inkább huszonéves fiatalok maradtak, akik még nem tekintettek a másnapi hétfőre kegyetlenül szigorú diktátorként. A zárásnál, amikor “kicsöngettek” még egy kocsmakörben is részesültem, akkor először a kocsmafutásom során. Másnap reggel, amikor búcsúzva a várostól arrafelé mentem, bepillantottam a délelőtti műszakra, főleg idősebb, leginkább nyugdíjas közönség, de biztató, jó ábrázatú emberek iszogattak decensen, ki épp mit.
Szintén nagyjából 15 éve üzemel a Kóborló, mesélték. Központi része lehet Siófok belvárosi kocsmaéletének ez az otthonos helyszín. Ahogy legörgettem a Facebook oldalukat, láttam, hogy sok vicces pillanat, és jó este múlt már el itt. Annyira természetes hely, mintha nem is a Balaton legnagyobb üdülővárosában lenne. Nehezen is bocsátották meg a vendégei, hogy innét mégis a Petőfi sétányra mentem tovább vasárnap este, de hát ütött a harang 11-kor.
Folyt.köv.
Clock Facebook oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/Clock-drink-K%C3%A1v%C3%A9z%C3%B3/277868575597684
Cím: 8600 Siófok, Sió utca 6.
Nyitvatartás: H-V (vicces leírni, de órát a clock-hoz nem találtam sehol.)
Kóborló Facebook oldal (nem hivatalos): https://www.facebook.com/pages/K%C3%B3borl%C3%B3/123858391031558?fref=ts
Cím: 8600 Siófok, Szűcs utca 5.
Nyitvatartás: H-V: 7:00-23:00
A Siófok sorozat előzményei:
1 – Siófok háttal az idegenforgalomnak
2 – Logó Üveg, Siófok – lógásból piros pont
3 – Siófok borús vasárnapi kocsmái 1/4 – Hörpincs
4 – Siófok borús vasárnapi kocsmái 2/4 – A Müller’s hostel utcai bárja