Kezdjük a 12. kerületet a legmesszebbről és a legmagasabbról! A népszerű kiránduló és kilátóhely, Normafa környékén. Budapest egyik legmagasabban lévő kocsmája a nevében is büszkélkedik ezzel. A kocsmaságra nevében “büféként” már kevésbé hiú, de nekem inkább igazolt ebbbe a kedvenc ligámba látogatásomkor. Még odabenn is kocsma kocsmának hívták. Mint tudhatjátok, nem szeretem ezt a kifejezést, mert általában elutasításra, degradálásra alkalmazzák, de itt inkább büszkék voltak rá, hogy ők egy kocsma kocsma.
A Csúcs büfé nincs szó szerint a csúcson, kicsit visszafelé kell menni érte a Normafa Gyermekvasút megálló felé, vagy előbb leszállni, de mindkettőt megéri. Volt már itt elvileg zöldséges, és még régebbi kocsma is. A Csúcs Büfé korát nem sikerült megfejteni, de múltja helyett sikerült dagonyázni a jelenlében.
A Csúcs Büfé egyedi, egyszeri itt. Úgy tűnt, ide jár minden csúcsra hágó, aki kicsit is jó értelműen deviáns és szomjazza a jó kocsmaságot. Kevésbé a feljebbi komolyabb helyekre.
A Csúcs Büfé környezetével bezárt szöge az érdekes, kínálata semmi különös, úgyis mondhatnám, semmi csúcs. Még a megtévesztő nutellás és májkrémes kenyerek is csak a túrázóknak szóltak az “ez itt a kertben”. A pecsételezős túrázóknak, mert a Csúcs büfé szolgáltatás-vonala viszont különös, úgyis mondhatnám, hogy csúcs. Használják vagy próbálják mindenfélére. Valaki telefont töltetés szándékával lépett be. Más pórázt kölcsönzött volna a kutyájának. Egy kisebb csoport megkérdezte, hogy zavarja-e a helyieket, ha itt énekelének a kocsma előtt.
Őrült díszletek, őrült hozzáállás, programok, akár koncertek. Érdemes figyelni mikor mi történik és egyszer ott lenni, amikor történik.