A vendégkör rajtam kívül délután háromkor két ötven körüli férfi, egyikük biciklivel. Fröccsöznek és kávéznak.
A kínálat nem több és nem kevesebb, mint amire egy ilyen kocsmában számít az ember: a csapon Soproni, ezen kívül Pécsi Szalon és Krusovice üvegesen, és helyi folyó borok (Bátaszék a szekszárdi borvidék délnyugati vége). . Bennem dolgozik a regionális sörtudat, így pécsi sört iszom. Eszembe jut, milyen kár, hogy Tolnának vagy Bácskának nincs saját nagy sörgyára.
A bátaszéki Cikádor söröző kerékpár túráink kedvelt kezdő és végpontja. Az Erzsébet-, illetve Árpád-híd felirat felfedezésekor nagyokat nevettünk és fényképeket készítettünk róla, hogy a barátok is láthassák. Erre halljuk a teraszról két helyi törzstag beszélgetését:
– Ferikém! Nézd már hogy tetszik a turistáknak az új híd.
– Tényleg János! Kellene csinálni egy hídavató bulit!
Nehezen tudtunk felszállni a bringákra a röhögéstől! Imádjuk ezt a helyet! 🙂
Köszönöm Gábor a remek sztorit! Simán lehet, hogy az általam látott két vendég is Feri és János volt, mert hasonlóan jókedélyű volt mindkettőjük. És az egész helynek (talán pont ezért?) volt egy fantasztikusan vidám hangulata, ami az ilyen állomás melletti kocsmákra alig jellemző.