Hallottál már a gonoszról, a február 18-ai népszavazásról? Vicceltem! Pont nem akarok szélsőségesen nekimenni a témának. A témaköröm része, hogy a budapesti VII. kerület “bulinegyedének nyitvatartását” sikerül-e éjfélre korlátozni vagy nem. A szélsőséges véleményekből nem kérek, és azt nem is adok. Inkább elmentem beszélgetni az “Éjszakai polgármesterrel”, aki egy érdekes szemszögű szereplőnek hangzott ebben a helyzetben. Nem is csalódtam. Igyekszem hitelesen továbbítani az elgondolkodtató beszélgetés üzeneteit.
Miről szól a népszavazás?
Tárgyilagosan idézem: “Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete Budapest VII. kerület Károly körút – Király utca- Erzsébet körút – Rákóczi út által határolt területén, ÚGY SZABÁLYOZZA AZ ÜZLETEK NYITVATARTÁSI RENDJÉT, HOGY A VENDÉGLÁTÁST FOLYTATÓ ÜZLETEK 24.00 ÓRA ÉS 6.00 ÓRA KÖZÖTT NEM TARTHATNAK NYITVA?”
Ez teljesen tiszta kérdés. Még a témákban újaknak is könnyen kitalálható, hogy egy lakóövezetben kialakuló bulinegyed milyen megütközéseket okoz az ott lakók mindennapi életében. A legkézenfekvőbb zajon túl további vádpont az itt keletkező szemét, a gyakori utcán vizelés és a turistákat megkörnyékező alvilág is.
Kik állnak szemben?
A fő kérdés nem is az, hogy a foglalkozás a témával jogos-e, hanem az, hogy megfelelően képezzük-e le fejben a frontvonalakat. Ott vannak a szegény lakók és szemben a gonosz turisták és bulizó fiatalok, akik velük nem törődve, ne adj Isten direkt az ő kárukra hangosan jól érzik magukat hajnalig? És az utóbbiak mögött az ebből profitáló vendéglátók egy szemétdombnyi bankón tenyerüket dörzsölve, mosolyogva nézik hogy pusztítják el hadseregeik a környéket? Ha ennek a képzelt feketének és fehérnek a sakkjátszmájára vagy halálos küzdelmére vagy kíváncsi, akkor nem érdemes továbbolvasnod! Ha érdekel az összkép továbbárnyalása, akkor tarts velem és nézd meg lejjebb, hogy miről beszélgettünk az Éjszakai polgármesterrel!
Bulinegyed, mint szitokszó?
A bulinegyed kialakult és elneveztük. Egy új lakáskeresőnek már fel lehet tenni a kérdést: akarsz a bulinegyedben lakni? Sokan mondanák, hogy nem. Ám ha eleve a lakhelyed köré nőtt, alád épült és azóta mint egy parazita éli a saját életét, akkor lakosként könnyen tekinthetsz rá úgy, mint a környék elrákosodására. Ez érthető! A túloldalról viszont a bulinegyed jelenség a mai világban része egy nagyváros kultúrájának, virágzásának, fejlődésének. (Azt később érintjük, hogy ez valóban olyan romlott dolog-e, mint néhányaknak hangozhat). Valahol nálunk is ki kellett alakulnia, és Budapesten a 2000-es évek környékén pont itt alakult ki.
FONTOS: a részlegesen ellenségképpé tett, egy masszaként kezelt bulinegyedeknek is vannak minőségi szintjei, és állítom, hogy Budapesten összességében egy pozitív, színvonalas és változatos bulinegyed alakult ki. Van karaktere, és jelentős felületen villant vonzó kreativitást.
Az El rapido régiség bazár, mexikói étterem és kocsma egy részlete
Hány látogató megy végig csodálkozó szemmel naponta a Szimpla kert romkocsmán és viszi általa még jobban a hírét Budapestnek? Nyilván bőséggel vannak olyanok is, akiknek a nemzetközi viszonylatban olcsó alkohol a főemlék vagy már az se, de ez egy másik kérdéskör. Az viszont nem véletlen, hogy nem a legolcsóbb ivóink telnek meg legjobban turistákkal, hanem az érdekesebbek.
Múltkor kísértem egy olasz srácot három estén át Budapest kocsmáiban. A végén így nyilatkozott: Budapesten az a jó, hogy a kocsmák nem csak kocsmák. Mindenhol van valami a szemnek. A kocsmák látványosságok is. Mindegyik különleges és saját stílussal bír. – Ez szerinte Olaszországban jóval kevésbé jellemző. Kihívásnak éreztem, hogy mutassak neki egy jellegtelen kocsmát, hogy lássa, hogy olyanunk is van.
Önmagában azt kockára tenni, hogy a büszke romkocsma jelenség összetapadt Budapest nevével, hogy fővárosunk a múltján és annak emlékein kívül valami újtól is neves a jelenben, biztosan kevesebben akarnák, mint “szimplán” megoldást a problémára. Kár lenne elvetni azt, hogy létezhet “kettő az egyben megoldás”, ugye? Ezt szorgalmazza az Éjszakai polgármester.
Hú, mi az az Éjszakai Polgármester?
Az Éjszakai polgármester (Night Mayor Bud) egy nemzetközi szinten már működő szerveződés, ami sok külföldi országban sikerrel operál. A célja az, hogy az önkéntelenül, de elkerülhetetlenül létrejövő ellentétet egy nagyváros éjszakai élete és lakossága között mindkettő fél megelégedettségére simítsa el és fenntartható állapotot hozzon létre. A magyarországi non-profit szervezet 2017 őszén alapult. Több neves vendéglátós is csatlakozott, akik többek között a következő helyek üzemeltetői: a Szimpla Kert, a Krak’n Town, az Élesztőház, a Spílerek, az Akvárium Klub, A Grund, a MÜSZI és a Budapest Park.
Én az Éjszakai polgármester projektvezetőjével, Német G. Dániellel beszélgettem.
Ő fenntarthatósági szakember, nemzetközi tapasztalattal, több országból életvitelszerűvel. Elmesélte, hogy a magyarországi non-profit egyesület egyelőre három belső kerület (VII., VIII., IX.) vendéglátói képviselőit tömöríti. Cél, hogy rövid idővel nagyjából ötven szereplőssé bővüljön a projekt. Érezhetően nem csak egy hangzatos, mutiba készült showműsorról van szó, hanem tényleges hitvallást és cselekvést takar a név. A fenti problémákat egyesével vizsgálják és megoldásokkal pályáznak. Szlogenjük: kulturált éjszakák és éjszakai kultúra.
Talán azt a legfontosabb megérteni, hogy a bulihuligánok viselkedése, éjszakai ordítás, szemetelés, utcánpisálás az a “jó” vendéglátósoknak se öröme. Ennek fenntartása nem hogy nem céljuk, hanem ennek megváltoztatása pont, hogy az ő küldetésük is. Dani szerint ennek a megértése csak a felek közötti párbeszéddel jöhet létre, és a vendéglátósoknak és a lakosságnak nem egymással kellene harcolni, hanem összefogni és szembeszállni a valódi problémával, ami mindnyájukat érinti.
Azt a nem megoldást viszont nem tudják támogatni, hogy minden hely egyöntetűen függetlenül a jellegétől, a minőségétől, a már megtett biztonsági intézkedésitől egyformán zárjon be éjfélkor!
– Az éjszakai élet fontos része a turizmusnak, anélkül nincs város – mondta Dani.
A minőségbiztosítás, mint alternatíva?
Kiemelten fontos, hogy az Éjszakai Polgármester külföldön már bevált példákat készül Magyarországon gyakorlatba iktatni és nem a nulláról kell kísérleteznie. Dani kiemelte, hogy ők nem egy kocsmáros lobbitársaság. A céljuk egy magasabb színvonal megteremtése, egy olyan akár “lematricázható” minőségi vendéglátásé, ami összhangban működik a környezetével.
A gyakorlatban ez olyan követelményeket feltételezne, mint jó hangszigetelés vagy hogy kötelezően engedjék be az utca emberét WC-re. Minél kevesebb hulladékkal dolgozzanak! Ne legyen például felesleges szívószál és csak lebomló, környezetbarát poharat adhassanak ki elvitelre!
A projekt része lenne továbbá a köztéri WC-k elhelyezése, illetve az éjszakai házirend kialakítása, amit a nulláról kellene elültetni az ideérkező turisták fejébe, a reptértől kezdve a szállodán át a kocsmáig mindenhol kezdeményezően képviselni. Kocsmai szinten kísérleteztek már ezzel. Dani arról számolt be, hogy a külföldiek egész jól fogadták ezt, még a leghangosabbak is megértették az összefüggést: ha így viselkedsz, bajba sodrod a helyet, ahol iszol és esetleg be kell zárnia. Ha tetszik, ahol vagy, ne csináld! – A helybéliek ellenben többször “ki vagy te és miért szólsz bele” hozzáállással reagáltak.
Nem csak a turistákkal van a baj
A népszavazás híre óta én magam is kiélezett figyelemmel nézem azokat a jeleneteket, amik problémásnak számíthatnak. Amikor éjjel 21:00-3:00 között járkáltam a bulinegyedben, véletlenszerű mintavételezések alapján kevés kirívó jelenetet tapasztaltam. Bár hallottam, hogy 6:00 körül rosszabb lehet a helyzet. Az én idősávomban ketten pisiltek az utcán, és két ordítást hallottam – mindkettő pont magyar volt. Fordítva sem akarok általánosítani, de a turisták visszaszorítása nem feltétlen oldja meg a helyzetet, hiszen a hazai társasági italozók is tömeget képviselnek, és a lehetőségeik csökkentésével az igényük nem változik meg, csak más felületeket keresnek a kiélésére.
A csendrendelettől rosszabb is lehet a helyzet
Dani elmesélte, hogy nemzetközi tesztek alapján a homogén csendrendelet sosem vált be. Akárhol alkalmazták, végül mindig visszavonták. Ha a helyek tömegesen egyszerre zárnak be, akkor a vendégseregek egyszerre tódulnak az utcára, és az utca olyan lesz, mint a Sziget Fesztivál. Ez még sokkal nagyobb zajjal jár. És nem feltétlenül fognak az emberek hazamenni ekkor. Sokan az utcán maradnak. A zaj, amit a bulinegyedben tapasztalnak a lakók, nem feltétlen az akár hangszigetelt kocsmákból megy fel a lakásba, hanem a vándorláskor, amíg az emberek kinn vannak az utcán. Dani szerint az éjfél utáni kocsmahiány jó eséllyel inkább házibulikba, egyúttal lakóházakban hangoskodásra késztetné a kocsmában gyűlő fiatalokat.
A 80-20 szabály itt is érvényes
Dani fejstatisztikája alapján a turisták 80%-ával nincs probléma, a vendéglátóhelyek 80%-ával nincs probléma, de a 20%, a leggyengébb láncszemek vizes lepedője lenne ráhúzva mindenkire. Egyformán bűnhődne ugyanaz a hely, ami már eddig is sokat tett, hangszigetelésbe invesztált, biztonsági őrt alkalmazott, stb., mint az, ami “szemetül működik”. Dani támogatja, hogy legyen észszerű szabályozás és aki nem tud a szabályok szerint játszani, az zárjon is be! Szerinte is kell bezárni vendéglátóknak. Nem feltétlen az a megrendítő, hogy a minőségtelenebbek elvéreznek, inkább az, hogy a jó helyeknek is meg kell húzni a nadrágszíjat.
Minőségugrás helyett színvonalesés?
Az éjfél után kieső bevételt a túlélőknek is ki kell gazdálkodnia valahogy a túloldalon. Dani leginkább azt feltételezi, hogy vissza kell szorítaniuk a költségeiket, és a spórolás olyan intézkedésekkel járhat, mint hogy le kell építeniük a személyzetüket és a közvetlenül nagyobb bevételt nem, de akár plusz költséget jelentő minőségi programokat. Pedig ezek a programok azok, amik minőségibb réteget hoznak a vendéglátásba. Pedig a bulinegyed dzsentrifikációja már megindult. A folyamatok maguktól mennek végbe. Egyre színvonalasabb helyek nyílnak. Az igazán csak kocsmás zóna behatárolhatóbb, mint a népszavazás által egy kalap alá vett terület. Saját megfigyelésem, hogy Kazinczy utcai kocsmabezárások után újra nyitott helyek szinte mind gasztróvonalon reinkarnálódtak és a korábban kocsmautca egy gasztróutca arculatát kezdi magára ölteni. Hat új vendéglátóból öt jobban ételre épít. Hasonló példa, hogy a Dob utcában is már éttermek nyitnak vagy ahogy a Wesselényi utcai Szóda először részben, majd egészben átalakult a Gettó Gulyássá. Ennek az automatikus fejlődésnek az ívét is megtörné egy drasztikus korlátozás.
Jó, de ki nem sz@rja le?
Mielőtt még áttérnék én is abba, hogy a lakóknak a vendéglátás, a turizmus érdekeit, pláne mások egyéni érdekeit kellene nézni a saját helyett / mellett, szívesen tanúsítok megértést, mert jut. Olvasom és hallom gyakran, hogy felemelkedtek a négyzetméterárak, adják el a lakásukat és menjenek és vegyenek máshol kettőt és örüljenek. Logikus példa, de én is tudom, ki szereti, ha más mondja meg, hogy mit csináljon vagy hogy érezze magát? Ki szereti, ha elűzik a szeretett környékéről? Ki szereti ha komfortérzetét korlátozzák? Nem másnak kell szívességet tenni, megérteni kell, egyéni hatásvizsgálatot végezni. Amit valahol elveszünk, az valahonnan hiányozni fog. Nem az lenne az eredmény, hogy egy csapásra megváltozik minden, és nem csak előnyöket fog hozni. Ha hosszabb távon a turizmus visszaesésével fog járni, akkor ahogy a nemzetközi példák is mutatják, fentről is visszavonulót fújhatnak. Dani elmondta, hogy a problémával előbb szembesült és a megoldásban elöljáró városok végül mind visszavonták a csendrendeletet. Nekik ki kellett próbálni, hogy tudják, hogy nem működik, nekünk nem muszáj.
Nem velünk történik először! Nem egy esetleges budapesti sajátosság ez. A turisták szabadságon vannak nagyvárosokban és igenis akarnak éjfél után szórakozni. A VII. kerületi lakossággal először történik, de a világ már taposott utat a fejlődéshez. Egy fejlődő nagyváros ne szolgáljon ki valamit, amire amúgy van igény? Ugyanúgy nem hangzik jó megoldásnak, mint az, hogy kiskirályként szolgálja ki azokat, akik itt hagyják a pénzüket. Meg kell találni és alkamazni a kulturált megoldást. Gyerekcipőben járunk a kérdésben, ez nyilvánvaló. Senki nem hibáztatható azért, hogy egy új helyzetet nem kezeltünk elsőre jól. Ez együtt jár azzal, hogy Budapest nagyvárosiasodik – ezt jól kell behangolni, és nem huszárvágással kinyírni.
Dani: Most még van kivel beszélgetni és megoldást kitalálni vendéglátói oldalról, de ha bezárnak a mostani helyek és új vendéglátósokkal kezdik újra és meggyengült túlélőkkel, akkor visszakerülünk a folyamat silányabb szakaszára és onnét kell újrakezdeni és a problémák is korábbi pontról indulnak újra.
A többet költő turisták jövője
Gyakran lehet olvasni, hogy a többet költő turistákra lenne jobban szükség, akik a vendéglátás magasabb tartományaiban vesznek részt. Ezt nehéz elképzelni a gyakorlatban. Mintha a bulituristák eddig a más típusú turisták elől vették volna el az amúgy korlátolt budapesti férőhelyeket? Ellenkezőleg, a buliturizmus közvetett hatásai (is) Budapest egyéb értékeit is nagyobb nemzetközi fókuszba helyezték. Évek óta nagyon gyakran beszélgetek külföldiekkel, akik a legalját kivéve, mind elmennek a fürdőinkbe, megkóstolják a nemzeti ételeinket, megnézik a Várat, a Bazilikát, a Hősök-terét, sőt a Vajdahunyad várát és a következő kocsmán kívül további kulturális programra, étteremre is tippet kérnek. Később felnőtt(ebb)ként térnek vissza vagy jövőre a szüleikkel, gondolván, hogy Budapest nekik is tetszene. Nagyon sok a remek történet.
Miért a turizmus egyik formájának a visszaszorítása nyitna nagyobb teret a másik formájának? Az is fejlődik, építkezik, felkészül, és eredményeket mutat fel. Ráadásul például a Szimpla kertben, ami – ki nem hiszi járjon utána – példásan kulturált nemzetközi szórakozás központja, egyre több középkorú és idősebb vendég is tetten érhető. Nekem látványos a pár évvel korábbihoz képest. A fent említett újonnan nyílt színvonalasabb egységek pedig eleve vegyesebb közönséget inspirálnak.
Az egész napos közösségi helyeké a jövő
Dani szerint megfelelő irányítás mellett minőségibb kultúra jön létre. A legnagyobb sikert Amszterdamban az egész napos közösségi helyek programjának licence hozta. Egyértelmű összefüggéseket mutattak ki az intenzív éjszakai élet és az innováció között. Az éjszakában a közönségek működnek. Itt jönnek össze az emberek sablonoktól függetlenül és lehet innovatív dolgokról beszélgetni – mondta. Ha ugyanez a hely nappal is rendelkezésre áll, napszaknak megfelelő szolgáltatással, akkor az éjszakai vendégek nappal is szívesen visszatérnek. Erre jó példa már most a Madách utcában a Központ.
Az éjszakai helyek nappali szolgáltatásainak, minőségének, tágabb közösségi térré alakulásának fejlesztési ideje részletekben már Magyarországon is elkezdődött. A már ismert romkocsmabéli vasárnapi piacokon túl, megtudtam, hogy például nyugdíjas kedvezmény is jár a Szimpla kertben. Sőt volt már kutyavásár is, mégse Buda. Ugyanígy biciklis programokat is szerveznek. A Budapest Parkban egészen sikeres szelektív hulladékgyűjtést vezettek be. A Grundon nappal gyerekprogramokat tartanak vagy előadások önismeretről, pszichológiáról, környezetvédelemről és fenntarthatóságról.
Zárszó, de még nem záróra
A változás megérett. Nem is próbálom megmondani, hogy ki mit csináljon. Nyilván a hozzáállásom nem pártatlan, ez biztosan érezhető, de remélem elvakultan elfogultnak sem tűnik. Abban is bízom, hogy hangosan gondolkodva vagy az Éjszakai polgármestert közvetítve tudtam a témát új megvilágításba is helyezni. A megoldás időszerű. Jó tudni, hogy elindult Budapesten is egy olyan kezdeményezés aktívan, ami külföldön már sikereket ért el. Legyen jó a vége!
Köszönöm Szűcs Péter szepének CIKK (Labor – CIKK), hogy összehozott az Éjszakai polgármesterrel
Az Éjszakai polgármester honlapja: http://nightmayorbud.hu/
Ha budapesti, magyarországi és európai kocsmatúrával egybekötött városfelfedezések, kocsma-élet és kocsmakultúra, kocsmakaja kultúra beszámolóit olvasnátok rendszeresen, akkor a Kocsmaturista Facebook oldala itt követhető: www.facebook.com/kocsmaturista
A kapcsolódó Facebook csoporthoz itt lehet csatlakozni: www.facebook.com/groups/kocsmaturista
Folyamatosan várom az ötleteket, javaslatokat a meglátogatásra érdemes kocsmákról, izgalmas kocsmaélettel rendelkező városokról, környékekről vagy arról, hogy ti miről olvasnátok szívesen! Írjatok a kocsmaturista@kocsmaturista.hu-ra!
TÉRKÉPEN A KOCSMATURISTA MÁR MEGÉNEKELT HELYSZÍNEI: