Az első ceglédi kocsmatúra zárókrónikája következik, a szombat éjjel tapasztalati. Az utolsó három állomás: Dreher, Mixer és Galéria. Önszorgalomból mindhármat újralátogattam vasárnap délután is, hogy kétféle benyomást szerezzek róluk.
(Az első részért IDE kattints, a második részért pedig IDE)
A nyüzsgő nyári terasszal üzemelő Dreher Söröző elnevezésének értelmezése a jóindulatunkra van bízva.
Arra gondolunk előbb, hogy ez jolly jokerként az egyik leggyakoribb (amúgy itt is csapolt) hazai sörről lett elnevezve, netán beleképzeljük, hogy egy jelentős sörtörténelmi családnevet hordoz magán mementóként? Ezen a dilemmán kívül a – már sajnos elhunyt helyi alkotó által készített – jópofa falfestmények és a népszerű, valóban finom melegszendvics tette emlékezetessé.
A beltér nagy része jól értve sötét, intim, boxos elrendezésű, beszélgetős, de kedélyes bárélettel a pultnál.
Bár azt mesélték nekem, hogy az idősebbek kedvenc találkozási pontja, én kettőből kétszer fiatalokba futottam bele.
A kertes, családi házas Mixer Eszpresszót éjjel és nappal is pozitívan hatott.
Az éj leple alatt egy kulturált kiskocsmának nyugtáztam, ahol kisebb vegyes társaságok szolidan, de felszabadultan jól érezték magukat. Jellemzőbben inkább fiatalok.
A vendégtér java itt is szeparés:
Sokat ajánlott retró-melegszendvicsük valóban hódított a kategóriában és ilyen szépen, díszes tányéron szolgálták fel.
A benti lombútorokkal berendezett, egykori kocsibehajtó (<kültéri, de fedett) tűnt a legszívesebben választott bandázós részlegnek. Úgy festett, mint egy garázsvásár.
Másnap délután megmutatkozott virágzó szépségében a regénybeillő kert is, ami a Mixer legmarkánsabb sajátosságaként végzett. Szerencsére az elsőként mintavételezett műanyagszékeken túl többségében romantikusabb, rusztikus bútorokat tartottak itt, de rengeteget. Még hintaágy is volt a leltárban.
Az ihlet kertje ez! Nagyon bírtam innét szerkeszteni a blogot.
Nádkerítés, virágok, kutyaugatás, madarak, legyek. Isteni vidék idill! Nem is csoda, hogy egy szerelmes pár annyira örült magának itt, hogy a szabad ég alatti romantikázás határait már a nyilvános szex irányába feszegették. Sajnos szemtanúja voltam annak az érzéketlenségnek is, ahogy egy srác odaöntötte a maradék sörét a leander alá. Nagyon pozitív volt viszont, ahogy a haverja lehordta érte, előtte meg megpróbálta megakadályozni ezt. Bár csak ennyit ért el: na és ki látta? Én pont láttam és elmesélem! Próbálhatnánk belelátni, hogy a kolléga valójában nagyon haladószemléletű és hisz a sör növény-egészségtani pozitív hatásában és ezért önfeláldozóan osztotta meg a sörét a kis virágbarátjával. Sajnos inkább jelzett az érzékelőm vagányságnak hitt bármit bárhol elszemetelő nemtörődömséget. Azt meg legkésőbb felsőtagozatban előnyösebb kinőni.
Az utolsó egyedi állomás a Galinak becézett Galéria Söröző önkéntelen kültéri showműsorral nyitott. Épp egy utcasarki hánytatásra érkeztünk meg, de ne általánosítsunk! Lehettünk rossz időben, jó helyen. Ment viszont a dajdajozás odabenn is, hangos zene, tánc, biliárd, tömött galéria. Szerették a jelenlévők!
Magunk szemszögéből sulidiszkóban érezhettük magunkat, ami nem baj, hiszen megtalálta a szombat esti, keresett funkcióját a hely, de mi az iszogatáson kívül inkább csak a szemlélődésben tudtunk feloldódni, így öregapóként. A vasárnapi visszatéréskor nyugodtabb, világosabb valójában ismerhettem meg az amúgy megkapó díszletet.
Feltártam a hátsó teraszt is, miközben jót beszélgettem a pultos lánnyal, aki a történetén kívül azt is elmesélte, hogy csak a hétvégi buliban ennyire a húsz éveseké itt a világ, hétköznap változatosabb közönség van.
A ceglédi kocsmavilág összességében:
Elégedett voltam, hiszen valamennyire megismerve a város mértékeit, a 35.000-es lélekszámhoz és az amúgy csendes miliőhöz képest, a kocsmaélet élénknek mutatkozott, legalábbis júliusban, szombaton. Mintha minden fiatal kinn töltötte volna az estét, kocsmázva, szórakozva. Mivel teraszt szinte száz százalékban biztosítottak az egységek, hálásan nagy élet vibrált előttük és legtöbbjük szépen feltelt benn is. Többségében nem túl bonyolított, de teljesen célnak megfelelő, kellemes légkörű ivókat ismertünk meg. A változatossághoz sokat hozzátett a La Toscana a cseh söreivel, és a tüzes Tizes a felnőttebb korosztályra hangolt profillal és programokkal. Persze így is kimaradt egy-két ajánlott hely, és várom tőletek a további ceglédi kocsmai tippeket is a visszatéréshez!
Ha addig is rendszeresen olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
Köszönöm szépen Horváth Gábornak a Porból lettem, Sörré leszek Facebook csoport bloggerének a meghívást és a vendéglátást, Timinek pedig a társaságot ezzel a harmadik Kocsmaturista hétvégéhez.
Térképen az eddigi ceglédi kocsmák:
Az előző ceglédi kocsmákról szóló bejegyzések:
Cegléd nyolc kocsma után – 1. rész – A vasúti bódé és a piac