Pont egy már célul tűzött helyszínre hívott a pécsi társaságom harmadik állomásnak (összesen 455. állomás) a városukban 2016 szeptemberében. Nem véletlen! A Korhely talán a legtöbbet javasolt pécsi vendéglátóhely volt a helyiek által, sőt Győrből is.
Először az árkádos teraszával szembesültem, ami annyira megtöltötte hangulatával és utcabútorral a felújított, kellemes kis Boltív közt, hogy kinn is úgy lehetett érezni, mintha már benn lennénk. Szeretem a teraszokat, mint mindenki, de általában kevesebb variánsnak adnak teret és a kocsmajelleg szempontjából az igazi kitárulkozás a küszöbtől kezdődik.
A Korhely már előre kontúros arculatúnak tűnt, kitüremkedő lógóval, szlogennel, igazi KORtársHELYnek, a szó – itt még – bármilyen esélyű értelmében. Csatlakoztam Barbihoz és Barnihoz, a magyar Disney Channelesen alliteráló nevű párhoz. Barbi volt a pécsi fő-belső emberem és útegyengetőm.
Éppen egy ilyen tálat szedtek hárman háromfelé, Barbi anyukájával. Én is besegítettem és pár csónakos burgonyával kanalaztam a megjegyezhetően finom sajtszószból.
A ház bora Tüske Pince rozé cuvée volt. Ebből fröccsöztünk. Nekem alapból fehérborból fröccsözőként feltűnően ízlett. A Korhely lógós címke által továbberősödött, hogy itt komolyan veszik az imázst.
Kis teraszos sziesztázás és sok nevetés után indultam benn is körülnézni. A leginkább ránk kiáltó első benyomást a szalma adja a földön, keveredve a mogyoróhéjakkal. Erről híres is a hely, hallottam már mogyoródobálósnak becézni. Milyen lazán hangzik ez vendégoldalról, de Gyula, az egyik csapattag beavatott a kulisszák mögé, hogy ennek vendéglátói oldalról pont, hogy nem kézenfekvő profil-hanyagság a háttere, hanem napi következetes plusz tevékenység. Naponta felsöpörnek, és reggelre csak szalmát szórnak ki. A mogyoróhéjat a vendégek adják hozzá a csendélethez interaktív élmény keretében.
Nagyon megtetszett a többek között régi újságokkal borított fal is, ami rögvest a már elbúcsúztatott Bajusz retro bar-t idézte fel bennem.
Ez a hely amúgy régebbi annál. 11 éve fut ebben a formában és 8 éve a jelen üzemeltetővel. Az illető, Péter kiszúrt, hogy sokat fotózok.
-Na mindent lefényképeztél?
-Aáá nem, ott egy kalap a falon, ahhoz látható kötődésem van – replikáztam.
Előre nem fedtem fel neki blogisztikus kilétemet, csak beszélgettünk. Körbevezetett, megmutatta az újságlapok közül a legdicsőbbet, a keretben. Egy 1966 júliusi Népsport címlap a magyar-brazil foci VB győzelemről.
Azt is elárulta, hogy a falba süllyesztett Szűz Mária szobor még az előd, a mexikói étterem öröksége és valóban Mexikóból származik.
Aztán később, mikor már meséltem neki a blogról, kitértünk a hely műfajára.
-Látod, én is kocsmának hívom – mondta vidáman.
Nem is lehetne túlságosan elhatárolódni a kocsmaműfajtól egy olyan névvel, ami részeges, másnapos embert jelent. Ugyanakkor a Korhely étteremként egyértelműen vonzó adottságú célpont harmincas vagy idősebb társaságoknak is születésnapok és hasonló alkalmak ünneplésére. Péter egyik legkedvesebb sztorija az volt, amikor egyszerre négy nemzet mást és mást ünnepelt (tejfakasztó, politikai változás az országában, stb.) és mindenki “odaünnepelt” a másiknak is. Az egész hely együtt ünnepelt, szlovének, magyarok, angolok és horvátok.
Csipegetésen túli éttermi benyomásokat – jól lakottan érkezve – csak azzal tudtam szerezni, hogy Péter megmutatott egy akkor még nem publikált bemutatkozó videót, amitől a szememben is összefutott a nyál. Arra elég lett a kettő együtt, hogy motiváltan térjek vissza enni is majd. A kellemes, egyedi közegélményű terasz és a laza belső tér viszont már most megmaradt. Látványosan jól érezték magukat az aznapi vendégek.
Kirajzolódott, hogy miért szerethetik a helyiek. Embereken kívül háziállatok is jóízűen étkeztek a vendégtérben. Íme:
Az este levezetéseként a fiatalok kedvenc, jó idős, szabadtéri helyeként szintén többször emlegetett jópofa Lompos Uszkár nevű helyre mentünk bulizni. A Martyn Ferenc Múzeum sokfás kertjében található. Elvileg folyamatosan népszerű, de akkor a karneváli forgatagban különösen sokan voltak.
A Lompos Uszkár az előnyös adottságaival, hangulatával, pezsgésével jó első benyomást tett, de nem egy Korhelyes kilépő által homályos, röpke, nyüzsgő másfél óra alapján akarom megírni a teljes meséjét.
Ha visszatérek Pécsre, megvizsgálom a napközbeni életét és további részleteit is. A szépen világított bel-Pécsen keresztül hajnalban irányba vettük a Tettyét megpihenni.
Még további, sűrű napok vártak a városban, tele minden jóval.
Folyt.köv.
Térképen a Korhely Pub és a Lompos Uszkár is:
Korhely Pub Facebook oldal: KATT!
Lompos Uszkár Facebook oldal: KATT!
Ha pedig extra tartalmat is olvasnátok budapesti, magyarországi és európai kocsmákról és környezetükről, kedveljétek és kövessétek a Kocsmaturista Facebook oldalát!
A Pécsi sorozat előzményei: