Padova érdekes és mutatós városának, de kietlen kocsmaéletének kettőssége osztotta meg a gondolataimat, mielőtt benyitottam a Fradei Kempes Osteria bártermének ajtaján. A “kocsmaparlag” után itt végre megindult a fellendülés és kiderült, hogy bizony Padova is tartogat izgalmas ivókat, csak a megfelelő embereket kell megkérdezni.
Az osteria bár sok online szótár fordításában kocsma, valódi példái és nevének eredete alapján Magyarországon inkább a (kis)vendéglőnek felelne meg. Olaszországban simán hívnak fehér abroszos, elegáns pincéres kis éttermeket is osteriának. Ettől függetlenül az olasz hármas éttermi felosztásban (ristorante, trattoria, osteria) kétségtelenül a leglazább kategória. Soknak, ahogy a Fradei Kempesnek is, elkülönülő bárterme van, mint nálunk Győrben a Matróznak.
A “fradei” szó Veneto megyei tájszólásban fivéreket (fratelli) jelent és valóban két testvérre utal. A Kempes pedig jelen esetben becenév. Élénk ultramarinkék pult fogadott itt, rajta kis tálakban szabad felhasználású aperitivo rágcsákkal. A mogyoróban okosan és higiénikusan kiskanál parkolt.
Két fiatal srác könyökölt éjjel 9 órás eszpresszót fogyasztva. Állva tették, bárszékek továbbra sem voltak a pultnál, csak olyan olaszosan háttal neki, a szemközti fal felé fordítva. Visszatérő megoldásuk. Amennyire látványosan keblére ölelő, kitárulkozóan hangos ez a nemzet, úgy küldi alkalmi “mikroklímába” a bárvendégeit ezzel a befelé forduló berendezkedéssel.
Kikértem a hosszúlépésemet. Gyorsan feldolgozták a receptet. Árat nem kérdeztem előre, próbálgattam a határokat. Itt kaptam messze legolcsóbban. Szemben Bologna 3-5 Euróival, 1,5 Euróra tartották. Citrom itt is landolt benne. A világ legkedvesebb helyének éreztem ezt, a pultban dolgozó, szemüveges, mosolygós Daria-val együtt.
12 éve dolgozott itt, a jelen helyén akkor 13 éves (amúgy 21) vendéglőben. Daria szerette Padovát és védte, amikor panaszkodtam addigi kocsmaéletére. Szerinte Padova vendéglátása nem is kisvárosias, csak meg kell ismerni, és tudni, hogy hova kell menni, de konkrét nyomra nem tudott vezetni a műfajomban. Hozzátette, hogy így eső után ne várjak nagy életet. Egyetértett velem, hogy az olaszok nagyon félnek az esőtől, de indokolni ő sem tudta.
Közben ilyen látványos kelyhet szállítottak az egyik éttermi vendégének. Peccato-nak hívják, ami bűnt jelent.
A pulton sorakozó aperitivo falatkák többségében egyszerűek voltak, kivéve egy olajosforma lében úszó lilahagymát, amit az eszpresszós srácok egyike megevett egyben, mielőtt lefényképeztem volna. Őket kérdeztem meg, hogy merre menjek tovább. Megóvtak a jobb híján eddig célba vett amerikai bártól és útba igazítottak egy olyan környékre, ahol a szóbeszéd szerint kocsmák nőnek. Távozás előtt megvizsgáltam a Fradei Kempes hangulatos éttermi részét. A táblák szerint étteremként többszörösen díjazott. Népszerűnek és tipikusan helyi kincsnek tűnt, ahova legközelebb már tudatosan enni térnék vissza. Francia kártya-képek sorakoztak és focimezek lógtak a falon, kosarak a mennyezeten.
Még éjjel is családok étkeztek, egy kislány krétával a vendégtáblára rajzolt.
Idilli volt, egy szombat éjjelbe csempészett vasárnap délután! Tetszett, de mentem tovább mást is találni.
Fradei Kempes címe: Riviera Tito Livio 15/17 Padova
Facebook oldala: KATT
Az új irányom a főutcából ágazott tova. A második sarokról már igazán harsány nevetés hallatszott, és a Caffetteria Roma formájában végre igazi lokálhangulatra találtam Padovában is. Egy viszonylag elegáns hely, egy régies kopottas házban, élénk életű terasszal.
Már 40-50 éve kocsma, de új verzióját csak pár éve üzemeltetik. Kicsit elbíztam magamat, hogy milyen jól magyarázom már a hosszúlépést, de itt ismét Spritz Bianco-t sikerült kapnom Prosecco-ból, citrommal és jéggel. A kísérő chips vagy fűszeres mogyoró lehetett. Korábbi napszakokban büszkék az aperitivo büféjük kínálatára is. Benn a megjelenés visszafogottan elegáns, semmi különös, de legalább nem is izzadságszagúan trendmásoló. Érdekes elemei voltak az olasz boros címkékből készült montázs, a falba süllyesztett boros üveges boxok és a teraszon a terepszínű asztalterítő, amit hihetetlen, de tényleg még sehol máshol nem fedeztem fel.
Egy jó kedélyű duó volt a pultban, akik csak nevettek, ha összetört egy pohár. Nem én tettem, kivételesen! A teraszon sokféle ember volt, kapucnis, deszkás fiatalok, elegáns harmincasok, egy idős úr pedig a családjával énekelt.
Facebook oldal: https://www.facebook.com/CaffetteriaRomabardelponte/
Cím: Via XX Settembre 52, Padova 35122
Térképen mindkét hely a bejegyzésből:
A helyiek tovább mutatták a jó irányt, amerre – megerősítették – bőven akadnak kocsmák. Elindultam egy árkádos házas utcában, és első ránézésre hamisítatlanul megleltem AZT A kocsmát, amit órák óta találni vágytam.
Folyt.köv.